Sóhaj...

Mint az idei rengeteg bejegyzésemből is sejthető, ez az év nekem inkább egy fárasztó challenge course volt eddig, mint egy könnyed zipwire. Idén szeptember elejéig volt programom munkaügyileg, és nagyjából egész évben azon paráztam, hogy mi lesz utána az irány. 

Nos, a szeptember rohamosan közeledik. A megoldás nem.

Megmondóember kerestetik

Az kellene, hogy valaki jól megmondja, hogy tegyem-e vagy ne, amin gondolkodom. Tekintve, hogy senki sem tudja, hogy mi ez, annak a valószínűsége, hogy ez így megtörténjen, mondhatni, elhanyagolható. 

Nem látom

Bárcsak tudnám, hol volt az a pont, amikor még megfordulhatott volna a történetem.

Vagy inkább bárcsak akkor észrevettem volna, hogy az az a pont.

Mégsem olyan egyszerű

Legutóbb talán szeptemberben írtam, lelkesen, hogy milyen lehetőségek vannak itt, talán néhányan lettek volna a helyemben.

Mostanában épp más a helyzet. Most nem sokan cserélnének velem, ha tudnának mindent.

Lehetőségek még mindig vannak, talán túl sok is. Nehéz eldönteni, hogy mi lenne a legjobb út, és azt sem látom sokszor, hogy az eddigi döntéseim jó irányba visznek-e. 

Az biztos, hogy lehetett volna másképp is. Például elég jól meglennék a mindennapi kétségek nélkül is.

Még egy kicsit kibírom. Aztán majd megint kell egy döntést hoznom.