Legutóbbi bejegyzésem után akartam még írni arról, hogy megnyílt a magyar bolt Ryde-ban, na azóta már be is zárt. Azért egyszer sikerült benéznem, Túró Rudiért mentem természetesen, csak éppen nem volt, be kellett érnem egy kapucíner szelettel. A hely leginkább a hiánygazdaság idejére emlékeztetett, a polcok igen szellősen voltak pakolva, a hűtőbe is simán befért volna még egy fél disznó lefagyasztva. Node sebaj, gondoltam, adjunk időt a biznisznek, majd egyszer visszatérek. A visszatérés végül elmaradt, illetve hát én ott voltam két hete, csak akkor már épp a berendezést pakolták egy nagy teherautóba. Ennyit a Túró Rudiról. (Egyébként nem hiányzik különösebben, csak ezt szokás felhozni a kiköltözés ellen bizonyos körökben.)
Valamint közben nyár(szerűség) lett. Múlt hétvégén kezdődött. Szombaton még dolgoztam, figyelmeztettek is minket a morning meetingen, hogy igyunk mint az ááállat, és a naptejet se felejtsük el, mert annyira forróság lesz, hogy 21 fok! Na mondom, jóvan, lassan kitavaszodik teljesen, de azért vasárnap megpróbáltam alkalmazkodni a helyi gondolkodáshoz, és a szokásos fotózós kirándulás helyett egyszerűen csak elslattyogtam a sandowni beachre, így ni:
És ott feküdtem egész nap, jobbnál jobb könyveket olvasgatva. Meg kétszer belementem a vízbe, majdnem derékig. Lehet, hogy a fotózás helyett a strandolás lesz ezentúl a hobbim.
Ennek szellemében ma is beacheltem egyet, ezúttal a ventnori parton. Az meg így nézett ki:
Látható, hogy az időjárási viszonyok változtak, de azért így sem nagyon szörnyű dolog a hullámokat hallgatva olvasni és/vagy a jövőt tervezni.
Merthogy változások lesznek. Illetve már el is kezdődött a dolog. Jelentkeztem ugyanis önkéntesnek egy olyan alapítványhoz, ami hosszú ideje munkanélküli embereket segít állást találni meg az állás megtartásához szükséges képességeket fejleszteni. Na itt leszek szabadidőmben első körben job support volunteer, ami azt jelenti, hogy egy emberrel csak 1-2 alkalommal fogok találkozni, és például CV írásban vagy jelentkezési lapok kitöltésében segítek, vagy próbainterjút csinálunk. A későbbiekben pedig employment coach is lehetek, ez hosszabb folyamatot jelent, kb. 6-8 alkalmat személyenként, és például a motiváció növelése vagy önbizalomfejlesztés lesz a cél. Ez nem csak azért lesz jó nekem, mert szeretek coach-olni és látni a fejlődést, hanem azért is, mert az én önéletrajzomat is eléggé fel fogja turbózni. Egy-két éven belül akár igazi, fizetett coach állást is kaphatok, a jelenleginél több fizetéssel, de nem is ez a lényeg, hanem hogy egyben több szabadidővel is, járhatnék haza akár kéthavonta is.
Ma voltam az első találkozón az alapítvány önkénteskoordinátorával ebben az épületben, és így elsőre mindketten lelkesek lettünk attól, amit nyújthatunk egymásnak. Persze nem lehet csak úgy hirtelen jótékonykodni, egy rakás papírt ki kellett töltenem előtte, és még valami hivatalos ellenőrzésre is elküldték a papírjaimat. Szóval még kb. 3 hét várakozás, aztán tényleg beindul a dolog!
