Még egyszer az elengedésről...

No, kb. fél napig tartott az Anglia projekt elengedéses szakasza, úgy is mondhatnám, ennyit engedtek nekem. Mint már említettem, miután tegnap délelőtt még várakozásra intett a Cég, délután sms-ben kaptam egy használhatatlannak bizonyult telefonszámot, hogy hívjam má' fel őket. Mivel ez egész este nem sikerült, megírtam nekik, hogy tudjátok, kivel szórakozzatok lécci, hívjatok már inkább ti, vagy küldjetek egy jó számot mindenkinek, aki szereti, és továbbra is erősen gondolkodtam, hogy erőltessem-e még ezt. És akkor ma délután utánam nyúltak, konkrétan felhívott egy kedves női hang. (Valószínűleg egy ember is tartozott hozzá egyébként.)

Kedélyes beszélgetésünk lényege az volt, hogy kevesebb, mint egy hónapon belül jelenjek meg a felkészítő képzésen, és annak sikeres elvégzése után foglaljam el hosszú távú munkahelyemet az általam elsődleges célpontként megjelölt központban. Na, erre varrjunk gombot! Hát jó, mondtam, akkor legyen így.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy jelenleg még kicsit be vagyok tojva az addig is rám váró szervezési feladatoktól, és eléggé ambivalens érzéseim vannak a projekt néhány más részével kapcsolatban is. De még korábban eldöntöttem, hogy amint elfogadó választ kapok a cégtől, tudatosan a pozitív oldalra fogok koncentrálni. Szóval most ezen vagyok, hogy aztán tényleg a Nagy Kalandot kezdhessem meg február végén.

Elengedés

Túlságosan vártam már a visszajelzést a külföldi projektről, jópár egyéb dolgomat függővé tettem tőle, és/vagy bele sem kezdtem miatta. De ma valami megváltozott. Miután emailben meg a fórumon korábban többször válaszoltak, hogy mindjárt sorra kerül a pályázatom, és a Facebookon tegnap közzétettek egy felhívást, hogy jelentkezzen, akinek a referenciái rendben vannak, ma délelőtt felhívtam őket. De minek. Így most már telefonon is megkaptam, hogy várjak még, mert jövő héten már tényleg sorra kerülök. És akkor azt gondoltam, túl sok itt a pöcsölés, valószínűleg inkább nem fog ez most összejönni nekem, mint igen. És akkor még azt is gondoltam, hogy itt az ideje elengedni a dolgot: nem várok már semmit tőlük, de ha mégis kiválasztanak majd, persze megyek. Csak már nem ez fogja meghatározni a napjaimat. Jobb lesz így talán. 

Khp update, 18+12. nap

Ez a 18+12 úgy jött össze, hogy az egyik szám a karácsony előtti napok száma, a másik meg a hazaérkezésem utániaké, mert azt azért mégsem lehet bííírni, hogy a sok édesség meg mindenféle más íz napokig kísértse az embert... Így az ünnepek alatt felszedtem egy jóképű macsót úgy 2,5 kilót, a 18+12. napra pedig a 65,5-ig tornáztam vissza magam. 

És akkor oda jutottunk, hogy egy ideje három dolog van:

1. aggódás az ország jövőjéért - ez egy jó nagy pakk

2. várakozás a visszajelzésre a pályázatomról - ez meg már jó régóta tart

3. a diéta tartása.

A rendelkezésemre álló empirikus adatok alapján arra kellett rájönnöm, hogy jelenleg ezek közül kettővel bírok el egymagam, három már túl sok a lelkecskémnek. 

És sajnos csak a harmadikat tudom leállítani. Tehát a diétát bizonytalan időre felfüggesztettem. (Mondjuk jó lett volna erre egy héttel korábban rájönni, simán részt vehettem volna a munkahelyi csapatépítős kajáláson, de akkor még küzdöttem az elemekkel.)

Üzenem az IMF-nek, mint értelmesebb félnek, hogy tessék gyorsan megállapodni,

és/vagy üzenem a másik hárombetűsnek, hogy tessék gyorsan dönteni rólam küldeni a szerződést, 

hogy tudjak végre megint diétázni, és gyorsan lehessen Igazi Kockahasam. Höhö.

Mindenki elmegy

Jó, nem szó szerint mindenki, de egyre több helyről hallom. Most például az a pajtás, akivel november óta együtt ültünk a tűkön ezügyben, hetente megbeszélve a fejleményeket. Hát, én továbbra is ott ülök, és ez eléggé olyan érzés, hogy "wááááá...!!", viszont neki már most sikerült, és ez meg olyan érzés, hogy... hát, nem is tudom. Örülök, persze, az nem vitás, csak ezt beárnyékolják egy kicsit azok a körülmények, amik miatt mindketten (és még sokan mások) elpályáztunk innen. És ha nekem is sikerül, akkor nagy eséllyel akár évtizedekig nem találkozunk majd.

There's no place like home. Haha.

Hangulatjelentés

Hát én most annyira elkeseredett vagyok már napok óta... lehet, hogy most nem kellene híreket olvasni egy ideig. Persze ez hülyeség, mert attól még megtörténnek a dolgok, amikre már nincsenek szavaim.

Mindenesetre a jövő heti program egy külföldi bankszámla intézése lesz - hacsak addig össze nem omlik itt minden.