Te is más vagy, te sem vagy más

Azt gondoltam korábban, hogy annyira rá fogok parázni erre a holnap kezdődő csoportvezetői szerepemre, hogy a blog még eszembe sem fog jutni. Aztán most meg azt kell észlelnem némi felkészülés után, hogy egészen magabiztos lettem, szinte várom is már azt a 60 gyereket. Jó, ketten leszünk a csapatra, úgy azért könnyebb is. Azt tudom róluk, hogy KS2 az életkori besorolásuk, ami Key Stage 2-t jelent, viszont hogy ez mit takar, arra még nem jöttem rá. Szóval hasznos infó ez. :) Na ezt csak azért írtam le, mert most, hogy nyugodt vagyok, írhatok is egy bejegyzést ide. 

 

Ez pedig a nemzetköziségről fog szólni. 

Kezdjük azzal, hogy engem minek néztek eddig! Sokszor lengyelnek, egyszer orosznak, bolgárnak, és néhányszor spanyolnak is. Ez utóbbin meglepődtem, azt hittem, a spanyol akcentus felismerhetően más. Azért némi találgatás után be szoktam vallani az igazságot, ami után mindig, de tényleg mindig elsüti valaki _azt_ a poént. Nem fogom leírni, melyiket. :) Volt egy csapat, ahol bekamuztam, hogy a Marsról jöttem, mert az új munkaügyi törvények szerint minden nagyvállalatnak alkalmaznia kell valakit egy másik bolygóról. Először gyanakodtak, de olyan ügyesen ragaszkodtam a sztorihoz, hogy végül néhányan elhitték. 15 évesen... hát, ööö... Jó, mondjuk amelyik nép ilyen szellemkultúrát ki tud alakítani, az talán a marslakókban is jobban tud hinni. Azóta sem világosítottam fel őket. :)

No de nem csak én vagyok ám "alien" itt a környéken, hanem a munkatársak és a vendégek között is előfordul ilyen-olyan. És ezt nagyon szeretem. A kollégák között ott van ugye Szása, a német (retail department - magyarul bár és bolt), Angel, Chus és még egy spanyol, valamint egy eritreai srác, akinek nevét még nem tudtam megjegyezni (housekeeping department), Viktor, szintén spanyol (catering department). A spanyolok, bár jófejek, azért messze nem tartoznak a macsó kategóriába. Az activity department nem angol tagjai (rajtam kívül) Skóciából, Írországból, Walesből és az USÁból érkeztek, látjuk, hogy nekik azért nincsenek nyelvi gondjaik.

Lássuk a vendégeket! Először ott volt a titokzatos Miss Hunt, akiról csak hallottam, hogy magyar és itt tartózkodik. Aztán volt a már kint született, de magyarul beszélő kiscsaj, akivel a magaskötélpálya alatt találkoztunk, és ezen a héten egy kislány azért örült meg nekem nagyon, mert a dédapja magyar volt. De nemcsak magyar leszármazottak járnak ide, hanem ausztrál, lengyel, pakisztáni, osztrák, bolgár, sőt még ugandai gyerekkel is beszéltem már. És volt egy teljes csoportunk Franciaországból néhány héttel ezelőtt. Tegnap pedig a kanadai kontingens hagyta el a tábort. Kíváncsian várom, ki jöhet még.

Az a legszebb az egészben, hogy ez a téma itt nem "ügy", senki   - beleértve a született briteket - sem gondolja (vagy legalábbis nem hangoztatja) azt az egetverő hülyeséget, amit sokan otthon, hogy a saját nemzet különb lenne egy másiknál. Ez is nagyon tetszik.

After all, we all smile in the same language...