Már korábban is hívtak vissza, aztán a napokban kaptam egy emailt, hogy nem tudnék-e egy hónappal hamarabb menni, tudom, hogy megbecsülnek ott, kellek nekik. Örültem, és némi gondolkodás után ma elfogadtam az ajánlatot. Mindkét fél elégedett.
És akkor nemrég egy pillanatra belémhasított a gondolat, hogy ezzel valószínűleg egyre távolodik az a lehetőség, hogy önszántamból belátható időn belül visszajöjjek ide élni. Ez egy szívfacsarós felismerés.
És mégis menni kell, mielőtt beszippant a közhangulat és megint azt érezném, ami miatt először kiutaztam. És menni kell azokért az élményekért is, amiket jövőre is kapni fogok kiveszek magamnak a projektből.
Még két hónapom van itthon. Már csak két hónapom van itthon.
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése