Kezdjük például a szomszéddal és a füldugókkal. Megérkezett a 11 különböző párat tartalmazó csomag, de csak az elsőt bontottam még fel. Ugyanis kipróbálás közben rá kellett jönnöm, hogy bár csökkenti a szomszéd kolléga által kiadott hangokat, viszont a saját légzésemet olyan hangosnak hallottam tőle, hogy annak a nyugodt éjszakának is annyi volt. No nem baj, nálam hamarabb elalszik a srác általában, az első negyven percben leadja a koncertet, aztán csendben van. Ha esetleg mégsem, akkor megpróbálom valamilyen hangeffekttel felébreszteni, és aztán attól van csendben. Szóval azt mondhatom, összességében jobban jártam, mint tavaly, amikor minden este 2-3 ordítósgyilkolós filmet kellett végighallgatnom. A jelenlegi szomszédom igen becsülendő módon fülhallgatóval tévézik, és vígjátékokat néz, mert nagyokat nevet.
Aztán a kötelek. Legutóbb még nem voltak meg a vizsgák, most meg már igen! Először, egy szombati napon az abseiling-et pipálhattuk ki. A vizsgáztatóval már jól ismerjük egymást, azt hiszem, ő volt az, aki az első évben meghúzott egyszer, de aztán sokkal többször átengedett később. Eredendően új-zélandi a pasas, de egyszer csak vett egy hajót, és azóta évente 10 hónapot hajózgat erre-arra, 2 hónapig meg pénzt keres, többek között ezekkel a vizsgákkal. Ezen szoktam ámuldozni, hogy mennyire mobilisak ezek az angolszász népek, például a tavalyi munkatársaim közül jelenleg élnek Ausztráliában, Olaszországban, Peruban, Namíbiában és Ecuadorban is. És ilyenkor az is eszembe jut, hogy bizonyos szempontból nekem is milyen jó lett volna hamarabb elkezdeni az utazást.
No de térjünk vissza a kötélvizsgákra. Így két és fél év után a vizsgáztató szinte már emlékezett is a nevemre, én meg szinte értettem is, amit mondott. Mert valami kegyetlen akcentusa van. Azt hiszem :-) , arról beszélgettünk most, hogy mióta vagyok itt, és hogy kezdetben csak a BBC angolra voltam hitelesítve. Pontosabban _én_ erről beszéltem, azt csak remélhetem, hogy ő is.
Másnap a Ground up level 2 fantázianevű vizsgára került sor, ez magában foglalja az összes olyan köteles tevékenységet, ahol felfelé halad a kedves vendég (innen a ground up kifejezés), és 2 vagy 3 kötelet kell felügyelni, mert 2-3 ember egyszerre mászik (ezért level 2). Na, egy ilyen vizsga a világ legunalmasabb dolga. Hatan vizsgáztunk level 2-re, és volt öt-hat level 1-es versenyző is. Namost mindenkinek le kellett vezetni egy normál mászást meg egy olyat, ahol mentésre volt szükség. Délután fél egykor kezdtünk, negyed háromkor kezdtük unni, és fél ötre végeztünk. De legalább ez is megvan most már.
A poszt elején hazudtam, nem csak update lesz, hanem újdonságok is. Például: tavaly belekezdtem egy képzésbe, amit igazából illett volna még abban az évben befejeznem, de idő- és motivációhiány lépett fel, így 63%-os elkészültségi szinten rekedtem. Szerencsére! Mert kiderült, hogy a tavalyi képzései vezetőm lelépett, és az a Dzsó került a helyére, akiről korábban volt már itt szó. Na, gondoltam, ebből komoly munka nem sok lesz. Igazam volt, már túl vagyunk az első találkozáson, komolykodás helyett röhögtünk egy csomót, viszont haladtunk is azért. Többek között kitöltöttem egy angol olvasásértési tesztet. A gép egy rakás szövegből választ random módon, namost nekem egy olyat dobott, melyből kiderül, hogy miért jó idegen nyelveket tanulni. Hát, ööö... Dzsó is mondta, hogy szerinte ez nekem menni fog. :-) És tényleg, átmentem, most már papírom van arról, hogy tudok angolul olvasni.
Úú, annyi mindenről írhatnék még, például hogy milyen remek könyvet olvastam el (angolul, most, hogy már papírom van róla) de egy kicsit elszaladt velem a billentyűzet, legyen mára ennyi elég. Összességében a hosszú téli punnyadás után olyan most itt, mintha szárnyakat kaptam volna, így ni:
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése