2011. március 30., szerda

Életjel

Adok egy kis életjelet, mert biztos mindhárom olvasóm nagyon hiányol már... ;-)

 Tele, tök, hócipő, van - ezek keringtek a gondolataimban mindenféle variációban az utóbbi két hétben. Számolom a napokat egy-egy jónak ígérkező, és ezzel együtt feltöltő programig. Ma este például volt egy remek coaching továbbképzés, elkapott a szokásos flow érzés, ezzel kihúzom jövő hétig. Akkor élményterápiázni megyek, több napra, annak a hatása remélhetőleg kitart május végéig (főleg, hogy lesz még addig egy tavaszi szünet is), amikoris újabb löketet kaphatok majd néhány outdoor tréningen tevékenykedve. Ez a terv. És aztán meg már bármi lehet...
2011. március 22., kedd

... ... ...

Délután hasított belém a felismerés, hogy MarionJones-t sem vihetem majd magammal, el kell még rendezni az ő sorsát is. Furcsa, hogy 12 év után nem ott lesz, ahol én, és valaki más neveli majd... Remélem, nagyon fog vigyázni rá.
2011. március 19., szombat

Háttérkép

 Mostanában ez a háttérképem a fő számítógépemen:
A bal oldali épület volt az általános iskolám alsó tagozata. Az első két évben a földszinten, valahol középtájon "laktunk", nagy harmadikosként és negyedikesként pedig kiérdemeltünk egy emeleti termet, pont a korábbi felett. 
Ebben a parkban remekül lehetett gesztenyét gyűjteni, és figyelni a szép fényviszonyokat. Csak ritkán jöttünk ide, mert vagy az iskola udvarán fociztunk, (a szünetekben) vagy az épület másik oldalán fekvő parkba mentünk hintázni, fogócskázni, frizbizni, vagy csak úgy bandázni (délután). Szóval ez inkább olyan "ünnepi" park volt.

Ha már szóba került a bandázás, arra ez volt még egy remek hely, de ez már iskolán kívül:
A főtér, csak így simán. 
 Akinek biciklije volt, mind itt gyülekezett, aztán tekertünk mindenfelé a városban. Vagy csak ültünk, és beszélgettünk. Én először a testvéremmel és baráti körével, (biztos roppant boldog volt ő ettől,) aztán úgy 3. osztálytól már a saját pajtikkal "lógtam", gyanítom, hogy mindenkinek jobb volt így. :)
És a legjobb meg már akkor volt, amikor Igazán Nagyok lettünk (talán hatodikosok vagy hetedikesek), és nem csak a városban száguldoztunk, hanem a környékbeli falvakba is eljutottunk. Amikor meg elfáradtunk, csak ledobtuk a bringát az út szélére, és a jó puha, meleg réten fekve megváltottuk a világot. Ezt mondjuk leginkább nyáron, vagy amikor már kezdett nyár szag terjengeni a levegőben.

No de visszatérve a főtérre, így néz ki a másik végéről szemlélve:
A kép jobb szélén látható a "torony", melynek két fő jellegzetessége volt. És most, hogy belegondoltam, rájöttem, hogy van még ma is. 
Egy: a város legszelesebb 10 méteres szakasza található mögötte, amit nem lehet elkerülni, ha a piacra akar menni az ember. Márpedig akar, mert az is a város központi helyei közé tartozik. Szóval sapka, sál.
Kettő: a "torony" ad helyet a híres Torony Presszónak, már a neve is sokat sejtet, manapság időgépként is működik. Igazi szocreál létesítmény, már több mint 25 éve. Az én időmben (hehe...) remekjó vanília- és csokifagyit lehetett itt kapni, emlékszem még 5 Ft-os árakra is, bár akkor azért még nagyon-nagyon ifjú lehettem. 
Ezen a részen, ahol ez a kép készült, nem szerettem bringázni, mert volt egy pár magasabb útpadka, amiktől féltem. Azóta akadálymentesítették a terepet, szoktam is irigykedni napjaink bicikliseire. :)

Ha már az iskola alsó tagozatáról volt kép, legyen itt a felső is:
Valamikor akkoriban adták át, amikor én elkezdtem az iskolát, tehát úgy 1986 környékén. Nagy szám volt, mert akkor már egy piszokkal építettek hozzá egy sportcsarnokot is, tényleg jól néz ki az egész  komplexum belülről. Van az iskolának egy jó nagy udvara is, akkora, hogy elér egészen a következő utcáig. Hej, mennyi minden történt ott...
Ezen az úton jártunk át az alsóból ebédelni minden nap. Érdekes, csak a sétákra emlékszem, arra nem, hogy kicsiként a felsős ebédlőben ettem volna valaha is. Dehát másképp nem lehetett... 
Bal oldalon van annak a parknak egy apró részlete, ahol napközisként töltöttük a tanulási idő előtti időszakot, de erről már írtam fent. 

És ez meg már a mi utcánk:

Na ez a piros kerítés, ami egészen a kép közepéig húzódik, ez az iskolaudvar kerítése. Építészetileg remekül kitalálták a szerkezetét: a kiálló alapot, amely viszonylag kényelmes ülőhelyként is funkcionál(t) a hazatérés előtt még kicsit beszélgetni óhajtó diákoknak, valamint a rácsot, amely betekintést enged(ett) a sportos fiatalemberek délutáni edzéseibe. Bár a mi évfolyamunkon a jópasik inkább kosárlabdáztak, azt meg bent, a sportcsarnokban lehetett, szóval ez némiképp szívás volt nekünk.
 Viszont itt is lehet gesztenyét gyűjteni, sőt, akár hazáig is rugdosni azt. Amikor ezt tettem, akár 7-8 perc is kellett, hogy hazaérjek.




 
Minél régebben élek Pesten, annál jobban érzem, hogy vidéki gyerek vagyok. És már nem bííírom itt sokáig.
2011. március 9., szerda

Ajándék

Szerintem ezt fogom kapni a következő születésnapomra magamtól. Imagine, believe, achieve.
2011. március 7., hétfő

Sítábori emlékek, 2.


A múlt heti sítáborból feltétlenül ki kell emelnem a gőzgombóc (úgyis mint germknödel) jelenségét. Ő az, a maga gerlitzeni valójában, tényleg teljesen így nézett ki:
Forrás: Flickr
 Első találkozásunk a kezdő pálya aljánál található Prinz hüttében történt (egyébként teljesen megértem a szövegszerkesztőt, hogy aláhúzza itt pirossal a hütte szót, nekem is roppant mód ellenszenves). Akkor még csak messziről szemléltük egymást. Ám másnapra kiderítettem róla mindent, vagy legalábbis minden fontosat: a nevét és az árát. Sokba fájt nekem, majd másodjára is. De a vaníliás krém és a mák mindent vitt. Még az összhangot némiképp megbontó belső szilvalekvárt is feledtették. Szerintem barack ízűvel még sokkal fííínomabb lehetett volna a képződmény - igaz, akkor nem tudtam volna ennyinél megállni.

Gasztroizéknek itt egy recept. Állítólag félkész, gyorsfagyasztott állapotban is lehet kapni, de komolyan mondom, én még csak nem is hallottam róla mindezidáig. Több mint 31 év eltelt így... - micsoda pazarlása az időnek ez!

Hm, hiányzik a sítábor.
2011. március 4., péntek

Sítábor, 2011. február 26.- március 3.

Most szövegileg többre nem vagyok képes, de majd a képek szövegelnek helyettem. Annyit azért elárulhatok, hogy azt hiszem, eléggé megszerettem ezt a síelés dolgot. :)


Felvonó I: A kezdő pálya tetejére megyünk




Kilátás a felvonóból I. : a kezdő pálya


Tájkép a 3. napon: nem elmosódott a kép, csak nagy a köd


Felvonó II.: balra a középhaladó pálya, ott is suhantunk

A jobb térdem és a síléceim a felvonón

Néha azért láttunk is. Bár színeket ritkán.
 

Blog Template by YummyLolly.com