A múlt heti sítáborból feltétlenül ki kell emelnem a gőzgombóc (úgyis mint germknödel) jelenségét. Ő az, a maga gerlitzeni valójában, tényleg teljesen így nézett ki:
 |
| Forrás: Flickr |
Első találkozásunk a kezdő pálya aljánál található Prinz hüttében történt (egyébként teljesen megértem a szövegszerkesztőt, hogy aláhúzza itt pirossal a hütte szót, nekem is roppant mód ellenszenves). Akkor még csak messziről szemléltük egymást. Ám másnapra kiderítettem róla mindent, vagy legalábbis minden fontosat: a nevét és az árát. Sokba fájt nekem, majd másodjára is. De a vaníliás krém és a mák mindent vitt. Még az összhangot némiképp megbontó belső szilvalekvárt is feledtették. Szerintem barack ízűvel még sokkal fííínomabb lehetett volna a képződmény - igaz, akkor nem tudtam volna ennyinél megállni.
Gasztroizéknek itt egy recept. Állítólag félkész, gyorsfagyasztott állapotban is lehet kapni, de komolyan mondom, én még csak nem is hallottam róla mindezidáig. Több mint 31 év eltelt így... - micsoda pazarlása az időnek ez!
Hm, hiányzik a sítábor.
3 hozzászólás:
Gratulálok, ez jó választás!
A bajor gőzgombóc régi kedvencem, az első versenyfélmaraton előtt ez is a felkészülés része volt: bajor gőzgombóc, tésztasaláta, almáspite... régi szép idők! :)
Mennyibe került?
Majdnem 6 euro volt darabja. Durva, mi? :)
Durva? Az attól függ. Ha a sztenderd magyar turista nézőpontjából csak simán átszámoljuk forintra, akkor persze sok, hiszen nálunk olcsóbb egy hasonló helyen egy desszert (ha persze lenne ilyen hütte és gőzgombóc :) ).
De a saját világában (keresetek, vendéglátó árszint stb.) nem drága.
Megjegyzés küldése