Háttérkép

 Mostanában ez a háttérképem a fő számítógépemen:

A bal oldali épület volt az általános iskolám alsó tagozata. Az első két évben a földszinten, valahol középtájon "laktunk", nagy harmadikosként és negyedikesként pedig kiérdemeltünk egy emeleti termet, pont a korábbi felett. 

Ebben a parkban remekül lehetett gesztenyét gyűjteni, és figyelni a szép fényviszonyokat. Csak ritkán jöttünk ide, mert vagy az iskola udvarán fociztunk, (a szünetekben) vagy az épület másik oldalán fekvő parkba mentünk hintázni, fogócskázni, frizbizni, vagy csak úgy bandázni (délután). Szóval ez inkább olyan "ünnepi" park volt.

Ha már szóba került a bandázás, arra ez volt még egy remek hely, de ez már iskolán kívül:

A főtér, csak így simán. 

 Akinek biciklije volt, mind itt gyülekezett, aztán tekertünk mindenfelé a városban. Vagy csak ültünk, és beszélgettünk. Én először a testvéremmel és baráti körével, (biztos roppant boldog volt ő ettől,) aztán úgy 3. osztálytól már a saját pajtikkal "lógtam", gyanítom, hogy mindenkinek jobb volt így. :)

És a legjobb meg már akkor volt, amikor Igazán Nagyok lettünk (talán hatodikosok vagy hetedikesek), és nem csak a városban száguldoztunk, hanem a környékbeli falvakba is eljutottunk. Amikor meg elfáradtunk, csak ledobtuk a bringát az út szélére, és a jó puha, meleg réten fekve megváltottuk a világot. Ezt mondjuk leginkább nyáron, vagy amikor már kezdett nyár szag terjengeni a levegőben.

No de visszatérve a főtérre, így néz ki a másik végéről szemlélve:

A kép jobb szélén látható a "torony", melynek két fő jellegzetessége volt. És most, hogy belegondoltam, rájöttem, hogy van még ma is. 

Egy: a város legszelesebb 10 méteres szakasza található mögötte, amit nem lehet elkerülni, ha a piacra akar menni az ember. Márpedig akar, mert az is a város központi helyei közé tartozik. Szóval sapka, sál.

Kettő: a "torony" ad helyet a híres Torony Presszónak, már a neve is sokat sejtet, manapság időgépként is működik. Igazi szocreál létesítmény, már több mint 25 éve. Az én időmben (hehe...) remekjó vanília- és csokifagyit lehetett itt kapni, emlékszem még 5 Ft-os árakra is, bár akkor azért még nagyon-nagyon ifjú lehettem. 

Ezen a részen, ahol ez a kép készült, nem szerettem bringázni, mert volt egy pár magasabb útpadka, amiktől féltem. Azóta akadálymentesítették a terepet, szoktam is irigykedni napjaink bicikliseire. :)

Ha már az iskola alsó tagozatáról volt kép, legyen itt a felső is:

Valamikor akkoriban adták át, amikor én elkezdtem az iskolát, tehát úgy 1986 környékén. Nagy szám volt, mert akkor már egy piszokkal építettek hozzá egy sportcsarnokot is, tényleg jól néz ki az egész  komplexum belülről. Van az iskolának egy jó nagy udvara is, akkora, hogy elér egészen a következő utcáig. Hej, mennyi minden történt ott...

Ezen az úton jártunk át az alsóból ebédelni minden nap. Érdekes, csak a sétákra emlékszem, arra nem, hogy kicsiként a felsős ebédlőben ettem volna valaha is. Dehát másképp nem lehetett... 

Bal oldalon van annak a parknak egy apró részlete, ahol napközisként töltöttük a tanulási idő előtti időszakot, de erről már írtam fent. 

És ez meg már a mi utcánk:

Na ez a piros kerítés, ami egészen a kép közepéig húzódik, ez az iskolaudvar kerítése. Építészetileg remekül kitalálták a szerkezetét: a kiálló alapot, amely viszonylag kényelmes ülőhelyként is funkcionál(t) a hazatérés előtt még kicsit beszélgetni óhajtó diákoknak, valamint a rácsot, amely betekintést enged(ett) a sportos fiatalemberek délutáni edzéseibe. Bár a mi évfolyamunkon a jópasik inkább kosárlabdáztak, azt meg bent, a sportcsarnokban lehetett, szóval ez némiképp szívás volt nekünk.

 Viszont itt is lehet gesztenyét gyűjteni, sőt, akár hazáig is rugdosni azt. Amikor ezt tettem, akár 7-8 perc is kellett, hogy hazaérjek.

 
Minél régebben élek Pesten, annál jobban érzem, hogy vidéki gyerek vagyok. És már nem bííírom itt sokáig.