Baj van, komoly baj. Eddig ugye nagyon el akartam innen menni, végre márciusban az akarat mellett megszületett az elköteleződés is, és nem is volt már igazán semmi, ami miatt maradni akartam volna. És most az van, hogy hazajöttem az újabb remek, jó értelemben vett mélységekkel teli osztálykirándulásról, és az utóbbi két, munkás hétvége alapján most megint látok perspektívát a maradásban.
Újra dönteni kell majd.
Feldolgozás folyamatban, a táska kipakolásra vár...
5 hozzászólás:
Akarsz róla beszélni?
Köszönöm kérdésedet, akarok! :)
Előjegyzésbe veszlek.
Az a baj a Te melóddal is, hogy nincs presztizse, és a megszorítások kapcsán épp ezeket a "sallang"nak tartott dolgokat próbálják meg leépíteni. Pedig nálunk is van hasonló munkatárs (nálunk infjúságvédelmi felelősnek hívják), aki mellesleg nagyon jól: becsületetesen, lelkesen, és amennyire én értek hozzá, szakmailag is korrektül végzi a munkáját. Segít nekünk, osztályfőnököknek, leül beszélgetni a gyerekekkel, képben van, megelőzést csinál, programokat szervez (ezt mondjuk nem pontosan értem, hogy miért pont ő), és nem tudom, jövőre pl. maradhat-e teljes állásban (eddig is félben volt, idén ki lett neki szurkolva a teljes állás, de így még a pályázatírásban is ő segédkezett)
És azt gondolom, amikor ilyen a társadalmi helyzet, hogy a szülők sokszor nem figyelnek oda a gyerekre, nekünk tanároknak is sok minden dolgunk van még, noha az osztályfőnökök igyekeznek kezelni a nehéz eseteket (nekik meg sokszor a megfelelő szakmai tudásuk nincs meg hozzá, nem is tudom, nekem 3 pl. félév pszichológiából hogy is lehetne??)
Szóval a lényeg, hogy felőlem minden tisztelet azok felé a kollégák felé, akik nem pedagógusként segítik a munkánkat, és odafigyelnek a gyerekekre, és nagyon szurkolok azért, hogy ennek a jelentőségét a "fontos emberek" is megértsék egyszer "ott fenn", és ne gátoljanak Titeket, hanem inkább megfelelő körülményeket biztosítsanak számotokra is!
Bocs, hogy csak most írok, sokat gondolkodtam, hogy mi az, ami ezen a felületen publikus. Szóval most csak azt tenném hozzá, hogy szerintem egy kis jószándékkal helyi szinten azért sokat lehetne javítani a munkakörülményeinken az országos helyzet ellenére is. Ezt ma majdnem meg is tapasztaltam, tök jól bele is éltem magam, gondoltam is, ez most a jel, hogy maradjak. Aztán egy órával később kiderült, hogy még csak annyit sem kell "felfelé" menni a ranglétrán, hogy az iskolán kívülre kerüljünk ahhoz, hogy gátoljanak. Fel is húztam magam annyira, hogy az Astoriától egészen a Stadionokig gyalogoltam, azt' ennyi idő alatt sem bííírtam rájönni, hogy most ezt így hogy...?
Na mindegy, lehet, hogy ez a jel, hogy menni kell, végülis hosszú távra, az országban uralkodó körülményeket is figyelembe véve egyébként is ez lenne az ésszerű döntés, még ha érzelmileg nehéz is.
Megjegyzés küldése