Épp egy megkopott beton pingpongasztal felé közeledtem a lakótelepi parkban. A forró levegő régi nyarak illatát hozta. Szabad, boldog gyerekkori nyári táborokét, amikor még miénk volt a világ összes lehetősége. Vagy nem az összes, de az összes, ami érdekelt. Amikor még bármi lehetett volna az életből. Ehelyett.
"Fú, totál kivagyok", írtam volna az üzenete(ke)t, ha nem jutott volna eszembe, hogy van neki(k) ennél fontosabb dolguk is. Más, hasonlóan hasznos gondolatok is szoktak eszembe jutni egyébként.
Szóval így csak nekiálltam feltenni végre a szúnyoghálót az ablakra egyedül, hogy legalább éjszaka lehessen szellőztetni, és ne legyen 29 fok a lakásban. Nem lehet a végtelenségig bírni, azt sem.
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése