És egy másik kiégés, 2. rész: szakaszok

És mivel az ígéret szép szó, ha megtartják, ezért a burnout szindróma meghatározása és a hajlamosító tényezők megemlítése után most közzéteszem a szakaszok rövid leírását, és azt is, hogy mit lehet kezdeni a  felmerülő problémákkal a coachingban. Elnézést kérek azoktól, akik ismeretlenül is hitetlenek a coachinggal kapcsolatban, hát nekik ez most kemény menet lesz. :)  Egyébként nem azért hagyom benne a coachingos részt,  mert lusta voltam kitörölni a "szakdolgozatból", hanem főleg azért, mert nagy szerelem nekem ez a módszer, bármelyik oldalán is legyek. Ha nagy leszek, főállású coach leszek. :)

Szóval akkor itt vannak a kiégés szakaszai. Mondanám, hogy enjoy, de talán nem illik ide teljes mértékben...

Ha az előzetes információk alapján kiégésre gyanakszunk, kiemelt figyelmet kell fordítani a bizalom kiépítésére, mert sokszor ezzel a helyzettel együtt jár a támogatás elutasítása, a probléma tagadása. Ez főleg azokban az esetekben fordul elő, amikor a coachee nem saját akaratából, hanem vezetői utasításra vesz részt a coachingban. Mivel  a kiégés különböző szakaszaiban más-más jellemző a dolgozóra, ezért nagyon fontos a diagnózis fázisában a kiégettség mértékének feltérképezése. Ez – és természetesen az ehhez kapcsolódó beszélgetések – alapján kijelölhető a fő cél. Ebben, az irány szakaszban is segít, ha a coach ismeri a kiégés folyamatát, mert ugyanaz a cél lehet előrevivő vagy elérhetetlen, ezáltal demotiváló, attól függően, hogy az ügyfél melyik szakaszában van a folyamatnak. 

Ónody (2001) a kiégés folyamatának 12 lépcsőjét írta le. Az egyes szakaszok határai elmosódottak, hosszuk, az élmények intenzitása személyiség- és helyzetfüggő. A lépések a következők:

1. A bizonyítani akarástól a bizonyítási kényszerig. Megjelenik a törekvés a tökéletes munkavégzésre. A környezet ezt támogatja, így igazából semmiféle visszajelzés nem érkezik arról, hogy veszélyes úton jár a segítő. Lassan kialakul az az érzés, hogy nem lehet megállni, egyre jobban és jobban kell csinálni.

Az ebben a szakaszban levő személyek ritkán fordulnak segítségért a kiégéssel kapcsolatban, hiszen itt még nem jelentkeznek a negatív hatások.

2. Fokozott erőfeszítés. A bizonyítási kényszer állapota. A feladatokat egyre sürgetőbbnek, és csak saját hatáskörben elintézhetőnek érzi a dolgozó. Egyre fáradtabb, így munkájának hatékonysága csökkenhet.

Ilyenkor felmerül a delegálás kérdése. Összeszedhetjük, hogy milyen hiedelmek vezetik a coachee-t, például befejezendő mondatok segítségével. Néhány lehetséges változat erre:  

- Tanulmányaim során megtudtam, hogy a jó segítő/tanár ....

- A kollégáim/főnökeim/beosztottjaim/barátaim szerint a jó segítő ....

- Minden feladatot nekem kell elvégeznem, mert ...

- Most nem pihenhetek, mert ...

- Amikor egyedül végzek el feladatokat, a kollégáim azt gondolják rólam, hogy ....

Az ezekre adott válaszok elemzésével több továbbhaladási lehetőség is felmerülhet, melyek közül a coachee kiválasztja a neki éppen legmegfelelőbbet.

3. A személyes igények elhanyagolása. Egyre több személyes ügy marad elintézetlenül, egyre többször visz haza munkát. A saját érzelmek, kapcsolatok kezdenek háttérbe szorulni, a humorérzéke is gyakran elhagyja a segítőt.

Az előző szakasznál leírtak itt is alkalmazhatók. Ezeken kívül fontos foglalkozni a kapcsolatokkal, hiszen azok is jelentős feltöltődési források. A "szociális atom" különféle módokon használható: pl. múltbeli kapcsolathálózat felrajzolása szemben a jelenlegi helyzettel vagy egy jövőbelivel, a kapcsolatok ábrázolása erősség szerint; mit lehet tenni, hogy a kapcsolatok a vágyott irányba fejlődjenek, mik ennek a ’költségei’ és ’nyereségei’.

4. A személyes igények és konfliktusok elfojtása. A saját ügyek elintézetlenségének tudata megkopik, lassan nincsenek is saját igények. Jelentkezik a testi kimerültség, de ezt tagadja és nem tudja elfogadni a személy.

Tevékenység-aktivitási naplót írathatunk az ügyféllel. Ha nem házi feladatként adjuk, hanem helyben írja, akkor a napló tartalmán kívül az elkészítés módja (szünetek, a coachee arckifejezései, kommentárok) is alapja lehet a szakszerű visszajelzésnek. Segítheti a tudatosítást a perspektívaváltás: mit szólna ehhez a naplóhoz egy munkatársként, saját családtagjaként, egy életmódtanácsadóként, stb. Amennyiben sikerült a tudatosítás, akkor a lazítási lehetőségek kidolgozásával lehet folytatni.  

5. Az értékrend átalakulása. A sok lemondás nyomán megváltozik az értékrend. A baráti kör beszűkül, egyre kevesebb tér jut a szakmán kívülről származó információknak.

Az értékrend változását például címerrajzzal lehet szemléltetni. Ebből kiindulva aztán explicitté is tehetők az értékek egy listába szedve. A lista egyes elemein végighaladva eldöntheti a coachee, hogy melyek azok, amelyek hozzásegítik a korábban kijelölt célhoz, és melyek hátráltatóak. Ugyanígy összegyűjthetők egy példakép (feltételezett) értékrendjének elemei. A különbségek elemzésével alternatívák sora tárul majd fel.

6. A fellépő problémák tagadása. A munka bekerül az élet középpontjába, minden aköré szerveződik. A baráti kör, a beszélgetések már csak terhet jelentenek a segítőnek, így igyekszik leépíteni azokat. Minden egyéb érdeklődés elvész, a gondolatvilág beszűkül, az intolerancia első jelei mutatkoznak.

A coaching folyamat minden bizonnyal az ebben a szakaszban tartó ügyféllel tartogatja a legnagyobb kihívást a coach számára. Mivel a mások számára nyilvánvaló gondokat a coachee szóban tagadja, ezért itt nagy jelentőségük van a különböző projektív technikáknak, analógiáknak. Az ezekből kiinduló beszélgetések során kiemelten fontos, hogy a coach figyeljen és a helyzethez illően reflektáljon a coachee legkisebb elszólásaira, érdekes fogalmazásmódjaira.

7. Visszahúzódás. A másokkal való kapcsolattartás, érzelem- és gondolatcsere szinte teljesen megszűnik. Már nem reménykedik a változásban, megjelenhet a 'totális kiszállás' vágya is. Jelen van a félelem, mert azt még érzékeli, hogy az elmagányosodás felé halad.

Amikor nincs már remény a coachee szerint, akkor meg lehet nézni, hogy hol az a pont, ahol feladja, mi jelenti a legnagyobb nehézséget. A „megszakítás gomb” alkalmazásával ki lehet lépni a negatív spirálból. Nem csak a kilépésre kell időt szánni, hanem az alternatív útvonalak kidolgozására, az új kapcsolatok kiépítésének módjára is. Szerepjátékok segítségével  a coachee számára elfogadható – de némi kihívást jelentő -  lépésekkel csökkenthető a félelem. A kisebb sikerek pedig újra megnyitják a reménykedés útját.

A teljesség kedvéért álljon itt az öt legsúlyosabb fázisa is a kiégésnek; azonban ezek kezelése már nem a coach kompetenciájába tartozik. Ilyen esetekben erősen javasolható egy  pszichológussal/pszichiáterrel folyó terápia megkezdése.  

8. Magatartásváltozás. Az ebben a szakaszban levő segítő már érzéketlen a szeretetre, az aggódásra, kritikaként értékel minden olyan jelzést, amiből a féltés szól. Ekkor különféle szereket kezdhet el használni. Változásait a szélsőségesség jellemzi.

9. Deperszonalizáció. Súlyos esetben saját belső világával is elveszti a kapcsolatot, testét idegennek érezheti.

10. Belső üresség. Ezt az állapotot hosszú távon nem lehet elviselni. Pánikrohamok, intenzív szorongások kísérhetik.

11. Depresszió. Az élet egyre nagyobb tehernek tűnik, eluralkodik az értelmetlenség érzése. A fáradtság már állandóan jelenlevő tapasztalat. A személy legszívesebben egész nap ágyban maradna.

12. Teljes kiégettség. Egyértelmű pszichés és szomatikus veszélyeztetettség, szakszerű segítség nélkül nem lehet kilábalni belőle.

Bármely szakaszban is legyen a burnoutos ügyfél, a sikeres megküzdés, és a továbblépés az esetleges elakadásokból csak akkor lehetséges, ha a coach  fejben tartja a kliense számára fontos tényezőket:

„- a folyamatot sikerrel élje meg;

-         érezze a támogatást;

-         érzelmi támogatás, nem hagyták egyedül;

-         érezze, hogy személyisége jó irányban változik és fejlődik;

-         ismét tanult valamit;

-         a beszélgetés légköre aktív és motiváló” (Vogelauer, 2002, p.57.).

Mint minden coaching folyamatban, itt is a coaching partner személyes erőforrásaiból kiindulva építjük fel a kliens egy új viszonyulását a környezetéhez, önmagához. A kiégés természetéből adódóan különösen fontos a coach támogató szerepe abban, hogy a coachee egy más oldalról közelíthessen a munkájához, esetleg adott esetben új karrierlehetőséget keressen. A coaching legnagyobb haszna – a kitűzött cél elérésén túl -  a saját belső ’támogatási rendszer’ megtalálása, kialakítása.

Irodalomjegyzék (már tudjátok, a tudományosság miatt):

Ónody, S. (2001) Kiégési tünetek (burnout szindróma) keletkezése és megoldási lehetőségei. Új Pedagógiai Szemle, 2001. május

Vogelauer, W. (2002) Coaching a gyakorlatban. Vezetők szakszerű tanácsadása és támogatása. KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó, Budapest. p. 57.