2011. április 14., csütörtök

Kiégés

Tegnap végre ideért a villanyszerelő brigád, és másfél óra megfeszített munkával ezt sikerült kiszedniük a falból:

Azt mondta az egyik szaki, hogy ha megtisztítom a koromtól, még lehet használni. De azt hiszem, inkább nem fogom.
A szekrény is megpörkölődött kicsinykét, de azt nem fotóztam le, mert nem akartam megzavarni a jómunkásembereket. Egyébként azt hittem, megkönnyebbülök majd, ha orvosolják a bajt Ehelyett azt mondták, hogy valószínűleg a többi konnektor is ugyanazzal a hibával van beszerelve, mint ez volt, szóval a többi helyen is lehet számítani némi lángolásra majd valamikor. Lehet, hogy 10 év múlva, lehet, hogy holnap. Hát mit mondjak, szeretek itthon lenni, mióta ezt tudom.

A szomorú tény tehát az, hogy a kiégés bármikor előfordulhat.
Egyébként erről írtam a szakdolgozatomat is. Vagy valami hasonlóról. :)

6 hozzászólás:

Ancsi írta...

Óóóó, én meg rohantam ide, mint az őrült, ki letépte láncát, mertmivelhogy a fent nevezett jelenség tüneteit véltem magamon felfedezni (amikor erre elolvastam a tanárok kötelező óraszámának 28-ra emelését, a tünetek fokozódtak!!) Bár lángolni még éppen nem lángolok, de szerdáig még az is megtörténhet... Lehet, szólok majd, hogy küldd át azt a szakdogát, hátha okulok belőle a tavaszi szünetben ;)

M79 írta...

Jó, szólj, ha elég bátor vagy, mert durva dolgok vannak benne... :) Viszont válogathatsz is, mert közben rájöttem, hogy nem csak a pszichós szakdogámat írtam erről, hanem a coaching-osat is. Az egy kicsit rövidebb.

Ancsi írta...

Hát, én veszett bátor vagyok :)
Amúgy ha nem is feltétlenül szakszerűen, de igyekszek figyelni a jelekre, és tenni ellene, csak amikor fentről újra meg újra nem hogy könnyítenék, de még nehezítik is a munkakörülményeimet, akkor mindig elkeseredek. Hát, így.
Mijaza coaching?

M79 írta...

A coaching az egyfajta támogatási módszer, aminek a lényege az, hogy az ügyfél elérjen egy bizonyos célt. Ez a cél lehet nagyjából bármi, pl. business coachingban sokszor valamilyen teljesítménymutató javítása, vagy a munkahelyi légkör jobbá tétele, a life coachingban pedig valamilyen személyesebb cél, pl. karrierváltás, fejlődés az időgazdálkodás terén, kiégés megelőzése és/vagy a folyamat visszafordítása. Az a lényeg, hogy együtt minden könnyebb. Ha én most coachot fogadnék, akkor valószínűleg a szakdolgozat megírásában kérném a támogatását... :) És ez nem azt jelenti, hogy ő akár egyetlen sort is írna bele, hanem engem motiválna, hogy megtegyem, segítene az elakadásokban, meg ilyenek.

Ancsi írta...

Ahaaa, értem. A coaching (gondolom én jópénzért) helyettesíti az akaraterőt.
Ha ezen múlik, én ingyér is megmondom, hogy mostmáraztán télleg kezdd el írni azt a szakdogát :) Vagy kérvényt kell benyújtani? ;)

Viszont juteszembe és komolyra fordítva: az idei adó 1%-omat a Bátor Tábor alapítványnak ajánlottam fel. Jó helyen lesz ott. Neked köszönhetik.

M79 írta...

A coachinggal kapcsolatban: hát, nem egészen így van, de mondjuk az akaraterő-dolog az egy kis része a folyamatnak.

A tábor pedig köszöni szépen a felajánlást. Én is. Megható, hogy van valami hatásom a világra. :)

Megjegyzés küldése

 

Blog Template by YummyLolly.com