Kemény munkanapok, I.

Nos, most hogy már több mint egy hónapja kint vagyok, és úgy két hete már dolgozom is, talán érdemes lenne leírnom, hogy milyenek is a munkanapjaim.

Reggel 8-kor egy laza reggelivel kezdünk, a mennyiségre nem lehet panasz, a változatosság lehetne kicsit nagyobb. Egyébként otthon még azt hittem, hogy ki fog készíteni a korai kelés, de erről szerencsére nincs szó.

A reggeli után még akár vissza is lehet feküdni egy kicsit, mert az első hivatalos elfoglaltság 8:45-kor a Morning Meeting nevű esemény, szerény hajlékunktól mintegy 4 percnyi járóföldre. Ha elköltöznék a báros fickóhoz, mindez lecsökkenne másfél percnyire. A MM elején mindenki szépen aláírja a jelenléti ívet, valamint megtekinti, hogy van-e változás az előzetesen kiadott órarendhez képest. Nekem ez a nap legstresszesebb része, most még nem szeretem a gyors változásokat, inkább előző este készülök fel a másnapi tevékenységekre. Állítólag lesz majd olyan is, hogy egy legyintéssel elintézem az ilyesmit, és ezt – a folyamatos fejlődésemet figyelembe véve – hajlamos is vagyok elhinni. A MM is már kint zajlik a természetben, minden szolgálatban levő activity instructor körben áll, és valamelyik góré időjárásjelentést tart, majd ismerteti a napi fontos tudnivalókat. Ilyenkor lehet megosztani az egyes csoportokkal kapcsolatos információkat is. 8:55 körül feloszlatjuk magunkat, és elkezdünk készülődni az első „óránkra”, itt úgy mondjuk, hogy Session 1, mert vannak, akik nem tudnak magyarul.

Hm, nem akartam én ezt ilyen részletesen, most az arányosság jegyében a nap többi részéről is sokat kell írnom.

Szóval 9:15-ig megkapjuk az aktuális tevékenységhez tartozó felszerelést, én még pluszban aggódom egy sort, mielőtt valamit először csinálok, a többiek meg lazák. Másodjára már nekem is jobban megy minden, ezért úgy döntöttem, az első foglalkozásokat mindig a tanulásra szánom, nem fogok rágörcsölni, ha nem sikerülnek tökéletesen. Hát szegény gyerekek, akik épp velem vannak olyankor, így járnak, de azért néha élvezik is. :)

Az első session tehát 9:15-től 10:45-ig tart, ez például ma nekem a „sensory trail” volt, melynek lényege az, hogy bekötött szemmel játszanak játékokat a gyerekek, majd ugyanígy, bekötött szemmel együtt végigmennek/kúsznak egy különböző tereptárgyakkal (pl. autógumikkal, alagutakkal, vizesárokkal) nehezített útvonalon. Jó móka, kívülről nézni talán még jobb.

10:45-kor rohanás vissza a raktárhoz, hogy leadjuk a cuccokat, és elkérjük a következő tevékenységhez tartozókat. Én közben magamban anyázok is egy rövidet, hogy miért nem lehet legalább 20 perces szünetet tartani. 11:00-re már megint érkeznek a kis édesek a találkozóhelyre, ahonnan vígan dalolászva jutunk el a megfelelő helyszínre. Eddig egy angol gyerekdalt sikerült megtanulnom – a biztonság kedvéért használok azért jegyzetet hozzá :) - , szóval azt éneklem minden egyes csoportommal. Lassan érdemes lenne megtanulnom egy másikat is.

A mai második foglalkozásom az aeroball volt, ami azért jó, mert nem kell sokat beszélni közben, csak elmondani a biztonsági szabályokat, meg váltogatni, hogy melyik csapatok játsszanak egymás ellen. Ezt nagyon elszúrni nem lehet, a kölkök úgyis mindig élvezik. Egy gumiasztalon kell ugrálni, közben bedobni a labdát az ellenfél hálójába, azt' kész, ki ne szeretne ilyet csinálni.

12:30-kor örülünk, mert kezdődik az ebédszünet a krumplival meg valami más dolgokkal. Aki lassan eszik, egészen 14:00-ig nyammoghat, én inkább gyorsan visszatérek a szobámba, és vagy olvasok, vagy alszom egy fél órát. Az angol fiatalok pedig cigiznek. És hogy ezután mi történik, az valamelyik következő írásomból fog kiderülni. Most megyek a bárba, na nem azért, amit többen gondolnátok, hanem mert hármat egy fontért akció van, csokit is lehet kapni.