Kemény munkanapok, II.

Tehát délután 2 körül újra a főraktár felé vezet utunk, ahol megkapjuk az első délutáni foglalkozásunkhoz (úgyis mint session 3) szükséges cuccokat, valamint – mint minden óra előtt – ellenőrízzük, hogy melyik csoporttal leszünk, milyen egészségügyi problémákra lehet számítani, és mik a csoportot kísérő tanárok céljai. Elég sok egészségügyi dolog szokott lenni, pl. csoportonként 3-4 asztmás teljesen általános, meg mindenféle allergiák, néha 1-1 autista is lehet. És nem azért, mert ilyen „speciális” csoportjaink lennének, ők itt teljesen átlagos, normál iskolai csoportok. A célok is változatosak lehetnek, legtöbbször csapatépítés, kommunikációfejlesztés, együttműködés fejlesztése a fő irány. 

Na szóval, ha ezeket mind tudjuk, akkor a foglalkozást az adott helyzethez illőre alakítjuk. A harmadikat 14:15 és 15:45 között toljuk. Ha alaposan megfigyeljük, észlelhetjük, hogy ez 2 db otthoni tanórát jelent egyben szünet nélkül. Valamint nem kezdéskor (=csengetéskor) indulunk el, hanem addigra már 2-3 perce a találkozóhelyen kell várni, és jópofáskodni a vendégekkel. Belőlük élünk, ugye, komoly Guest Care Policies van ám itt, vizsgával, meg minden. No, ezt nem azért mondom, hogy beszálljak a kinek rosszabb versenybe, csak úgy megjegyeztem. :)

Azon a konkrét napon, amit elkezdtem leírni, a „survivor” gondolatára ébredtem a délutáni szunyókálásból. Ez arról szól, hogy lezuhant a gépünk egy lakatlan szigeten (félősebb gyerekek esetén: kikötöttünk egy szigeten, és elsodorta a csónakunkat a víz, amíg nem figyeltünk oda), ezért meg kell tanulnunk szállást építeni a helyszínen fellelhető anyagokból (úgymint ponyva, némi kötél, fadarabok). Ez csak akkor fog sikerülni, ha együtt dolgozunk, hát nyilván. És a végén feldobjuk a foglalkozást egy kis tűzgyújtással, ha szerencsénk van, tényleg csak kicsi lesz.

Egy átlagos nap esetén utoljára 16:00-tól 17:30-ig kapjuk össze magunkat összes lelkesedésünkkel együtt. Én azt szeretem leginkább, ha délelőtt egyféle foglalkozást tartok kétszer, délután meg egy másik fajtát kétszer. Viszont ezen a napon nem így alakult, mert negyedjére Jákob létrája mellé osztottak be segítőnek. Tehát nem én vezettem a foglalkozást, és a felelősség sem az enyém volt, csak a biztonsági szabályok betartását kellett biztosítanom, meg feladni a kölkökre a beülőket. Meg leszedni azokról, akik pisilni mennek. Majd visszatenni rájuk.

Egyébként egészen buta módon másképp használják itt a Jákobot, mint ahogy otthon láttam és próbáltam, hozzáértőknek mondom, plusz kötelekkel húzhatják fel magukat a felhasználók, nagyjából anélkül, hogy egymásnak bármiben segíteni kelljen. Furcsák ezek az angolok.

Tehát a pakolással együtt 17:45-kor már szabadulunk is. Egy átlagos napon. Mert hetente egyszer vagy kétszer mindenki sorra kerül az esti szórakoztatásnál is, az öröm és boldogság. Talán itt most nem egyértelmű, ezért jelzem: nem az ám. Nem lenne rossz egyébként, csak ki kíván már ilyenkor még 2 óra munkát.

Sz'al vacsora után, 19:00-kor találkozó a szórakoztató pajtásoknak, megbeszélik, hogy mi lesz a konkrét program, és 19:30-tól 21:00-ig végre is hajtják ezeket a remek terveket. Én például tegnap csoportos sötétbenbújócskázós programban voltam az egyik csoportvezető, büszkén mondhatom, olyan ügyesen elfeküdtünk az aljnövényzetben, hogy nem találtak meg minket. Egy idő után azért előjöttünk.

És akkor azt hihetnénk, hogy 9-kor már tényleg vége a napnak. De az igazi „mázlisták” kapnak még egy lehetőséget munkabírásuk bizonyítására: minden este 6 ember éjszaka őrjáratot tart, negyed 10 és negyed 11 között kell szép, neonzöld kukásmellényben fel-alá mászkálni, és biztosítani, hogy lassan mindenki elkussol... ööö... álomra hajtja fejét. Továbbá az őrjárat éjszakáján nem szabad tudatot módosítani, hátha valami vészhelyzetben kell segíteni, nagy csapás ez az angoloknak.

Hát így. Vannak még más programjaink is, talán azokat is megismerhetitek egyszer.