A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kémprogram. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kémprogram. Összes bejegyzés megjelenítése
2013. szeptember 4., szerda

Újjáéledés

Tegnap elvesztettem a bankkártyámat. 
Úgy volt, hogy Newportban a nagy bevásárlóközpontban beszereztem a napi édesség- és kólaadagomat, fizettem a kártyával, és azzal a lendülettel észrevétlenül ott is hagytam a pénztárnál. Már csak a Mekiben jöttem rá, hogy mi a helyzet. Namost otthon valószínűleg rögvest erős görcs kapott volna el gyomortájékon, most viszont teljesen nyugodtan visszasétáltam a boltba azzal a biztos tudattal, hogy meglesz az. És tényleg, amikor 10 perc múlva visszatértem, már mondták is, hogy az ügyfélszolgálaton átvehetem a kártyát. Hát, ilyen ez.

No de ne tegyünk úgy, mintha mi sem történt volna a legutóbbi blogbejegyzés óta. Csak néhány szóban annyi, hogy először elhúzott a manager-helyettes, aztán a nyáron furcsa körülmények között, egyik napról a másikra a nagyfőnök is, aki az utóbbi tíz évben itt dolgozott. Azt mondták nekünk, hogy ő lépett ki, és barátsággal vált el a cégtől, tehát ha ezt így hangsúlyozták, akkor valószínűleg nem. Egyébként volt néhány pont, amikor én is majdnem szó nélkül leléptem, de aztán ezt nem tettem meg, viszont beolvastam néhány középvezetőnek, és ők is nekünk, volt itt minden. De mostanában ért véget a csúcsidőszak, nincs már akkora stressz, van már új (és jó) felsővezetéksünk, szóval megint kezdünk  itt mindannyian összebarátkozni egymással, ami jó kis szívmelengetős beszélgetéseket eredményez.  Kibékülni jó. Innen már könnyű lesz. 

Ja, tavalyhoz képest nagy változás, hogy idén volt nyár! Igazából itt már 20 fok felett ki vannak akadva a helyiek, hogy mekkora forróság van, de vagy 3-4 hétig nekem is melegem volt, szóval tényleg nyár volt. Még állítólag 3 jó napunk lesz, aztán jön az ősz, azzal együtt újra az iskolai csoportok, amit - ha mélyen magamba nézek - azért jobban szeretek, mint az indies-nek nevezett egyéni táborozó gyerekeket. És akkor itt el is jutottunk az indies gyerekeknek szóló kémprogramig, aminek a felelőse voltam ebben az évben. Az is megvolt, a viharos időszakban, és végül megdicsértek érte. Én jelenleg két dolgot tudok a leginkább értékelni benne: megtanultam bárhol elaludni, akár egy negyedórás szünetben is, és főleg hogy remekül fog mutatni a CV-mben. 

Most jó.



2013. április 3., szerda

Ünneplések

Csak kapkodom itt a fejem, olyan tempóban folynak az események mostanában (is). Például itt volt a Húsvét, amit mi nem a szabadnapokból vettünk észre, mert azok nem nagyon korrelálnak az ünnepekkel itt a cégnél, hanem abból, hogy a szokásos pénteki all staff meeting végén bejelentette a főfőnagyfőnök, hogy akkor most irány tojást keresni. Erre megindult a 40 jelenlevő (egyébként felnőttkorú) ember, és rohantunk a megadott területre. Kicsit több rákészüléssel nagyobb csokikat is begyűjthettem volna, de idén még nem résztávoztam eleget (konkrétan akkor még egyáltalán nem is futottam), így be kellett érnem egy Creme Egg-gel és egy fehér csokis Milka tojással. Az előbbit egyébként csak akut vészhelyzetben (pl. súlyos csokihiány) ajánlanám.

És tegnapra (és mára) is jutott ünnepelni való, de ez csak ilyen kis privát ünnep. Arról van szó, hogy az iskolai nyári szünet idején speciális programokkal szórakoztatjuk a hozzánk érkező kispajtásokat, ezekről itt lehet tájékozódni, na és kiválasztottak a Mission Spy nevű program koordinátorának. Ez azt jelenti, hogy én leszek felelős az egészért, pl. hogy mi lesz a fedőtörténet, milyen hagyományos tevékenységeket végeznek a nap egyik felében, és milyen kémképességeket fejlesztünk a nap másik felében. Én a lenti előzetes tervvel indultam a pályázaton. 
Kb. két héttel ezelőtt lehetett beadni az elképzeléseinket a programra, tegnap volt az eredményhirdetés, és még most is örül a fejem, mert azt találták mondani a nagyfőnökök, hogy az összes pályázat közül (beleértve a többi programot is) az enyém volt a legjobb. Szóval asszem, ez valami projektmanagement-féleség lesz itt, meg kisfőnök leszek, beindult a kárrier, most már tisztán látszik ez. :-)  Szabad kezet kaptam a további tervezéshez és a megvalósításhoz, és persze a teljes felelősséget is. Első lépésben azt a helyi szemléletmódot kell egy kicsit jobban elsajátítanom, hogy "tervezz bátran, bármi  jó ötlet megoldható, mindenben segítünk, minden szükséges eszközt megkapsz". Még embereket is kapok majd, akiknek megmondhatom, mit csináljanak. Hű. Roppant izgi.
 

Blog Template by YummyLolly.com