Vége

A mai nap több jelentős dolog is történt.

Először is elvesztettem egy reményt.

Aztán meg ünnepélyesen lezártuk az évet. A szokásosnál rosszabbul viseltem, főleg a leghosszabb szónoklatot, pedig különben nem vagyok nagy ellensége az értekezleteknek. A kaja meg a végén... hááát... elég gáz volt, mármint nem ízben, hanem kinézetileg, meg nem illett az alkalomhoz egyáltalán, de pont ugyanez a menü azt hiszem, már volt egyszer, hozzászokhattam volna. Mondjuk szerintem inkább ne lenne, ha csak ilyenre "fussa" kreativitásból vagy igényességből.

Aztán jöttem haza, és eszembe jutott egy pár dolog, már megint. Az egyik az volt, hogy mennyire elfáradtam, és milyen kár, hogy nem a munkától, hanem a saját életemtől, mer' onnan úgysem tudok szabadságra menni.

A másik meg az, hogy idén sem megyek olyan igazi, külföldre elutazós nyaralásra, mint már nagyon sok éve, és ettől egy kicsit szomorú lettem. Nem önmagában a külföld miatt, hanem mert amit nekem az ilyen nyaralások jelenten(én)ek, az hiányzik nagyon. Persze Balaton lesz, és még néhány más rövidebb jövés-menés is, és próbálom is megtölteni tartalommal, hogy minél kevesebbszer jusson eszembe, hogy ezt így minek, mert most nem tudnék rá válaszolni.

Tegnap beszabadultam egy könyvesboltba (nem tudom, említettem-e már, hogy ha milliomos lennék, 3 üzletet szeretnék magamnak: egy zöldség-gyümölcs boltot, egy fitnesz-termet, és legfőképp egy könyvesboltot, ezt már ügyesen kitaláltam nagyon régen :) ), ott olvastam egy könyv hátulján egy idézetet, valami ilyesmi volt: "Úgy érezte, nem bírja tovább. - de tévedett."

(És szólok, hogy mától 24, új évaddal, na legalább...)

Idézet

Ezt találtam nemrég:

 

 

“Sometimes when we think we're keeping a secret, the secret is actually keeping us.” (Frank Warren)

  Remélem, egyszer majd megszabadulok az enyémtől.

 

Egy tavaszi séta

Az előző bejegyzésekben sok volt a szöveg, és kevés a kép, ezért most javítok egy kicsit az arányon. Megmutatom, milyen az én utam a vasútállomástól hazáig. Friss élmények alapján!

Klasszikus városszéli kiskocsma italbolt, törzsközönségétől óvják a felelősségteljes szülők a gyermekeiket. Ezért én sem jártam még bent.

Ez az utca vezet Közép-Kelet Európa legnagyobb rizshántolójától egészen addig az utcáig, ahol egy jobb kanyarral irányt változtatok. Külső szemlélő szemével nézve valószínűleg semmi érdekes nincs a képen.

Na, ezt az utcát emlegettem az imént. Szerintem jó régen írtam már le ezt a szót, mármint hogy imént, ide a blogba talán még sosem. De majd rákeresek.

Vannak ilyen durva kanyarok, és néha még autók is járnak. Nekik szól a sebességkorlátozás, gondolom, nem nekem. Ezt a részt eléggé szeretem. Nem írom le, hogy miért, nehogy megint túl sok legyen a szöveg.

Ez már a következő keresztutca. Nem erre megyünk tovább, hanem pont a másik irányba, viszont ez itt egy nevezetes épület. A sárga. Oda jártam egy időben cserkészkedni szombatonként, ha jól emlékszem. Mármint az épületre jól emlékszem, az időpont az, ami kérdéses.

Mivel ez a rész annak idején még városszélének minősíttetett, ezért biciklivel jöttem többnyire. Mondjuk ezt nem teljesen értem, mert most meg egyáltalán nem volt messze tőlünk. Rejtély!

Szóval erre indulunk tovább. 

Ha menet közben egyszer csak jobbra fordítjuk fejünket, ezt az épületet láthatjuk. Persze csak ha a megfelelő pillanatban forgolódunk, nagyon fontos az időzítés! Ez is egy vendéglátóipari egység. És mennyi drót megy itt összevissza odafent... De ennek nincs jelentősége.

Az utcánk sarkához érkeztünk, balra megyünk majd tovább. De előbb vegyük észre a természet és a mesterséges környezet (úgymint: KRESZ tábla) csodálatos összhangját! Nagyszerű kompozíció.

A kis fehér ház a kép jobb oldalán régen hangszerbolt volt, de nem hiszem, hogy bárki is idetalált volna. Át is költöztek a város másik felébe, a buszállomás közelébe, ott vannak emberek is.

És végül: ez az az utca, ahol felnőttem. Na jó, igazából jártam másfelé is. Persze nem ilyen volt az utca a kezdet kezdetén, mert például évekig csak földúton jártunk, rázott is a Trabant, mint a rosseb. A bicikli meg főleg! Aztán annyira fejlődött a város, hogy egyszer csak lebetonozták. Nem a biciklit.

Szóval így értem haza a hétvégén. De aztán még elmentem sétálni, és oda is vittem a fényképezőgépet, és nem féltem használni. Lehet, hogy egy szép napon azokat a képeket is megosztom veletek, kedves olvasók. Addig pihenjetek!

Háttérkép

 Mostanában ez a háttérképem a fő számítógépemen:

A bal oldali épület volt az általános iskolám alsó tagozata. Az első két évben a földszinten, valahol középtájon "laktunk", nagy harmadikosként és negyedikesként pedig kiérdemeltünk egy emeleti termet, pont a korábbi felett. 

Ebben a parkban remekül lehetett gesztenyét gyűjteni, és figyelni a szép fényviszonyokat. Csak ritkán jöttünk ide, mert vagy az iskola udvarán fociztunk, (a szünetekben) vagy az épület másik oldalán fekvő parkba mentünk hintázni, fogócskázni, frizbizni, vagy csak úgy bandázni (délután). Szóval ez inkább olyan "ünnepi" park volt.

Ha már szóba került a bandázás, arra ez volt még egy remek hely, de ez már iskolán kívül:

A főtér, csak így simán. 

 Akinek biciklije volt, mind itt gyülekezett, aztán tekertünk mindenfelé a városban. Vagy csak ültünk, és beszélgettünk. Én először a testvéremmel és baráti körével, (biztos roppant boldog volt ő ettől,) aztán úgy 3. osztálytól már a saját pajtikkal "lógtam", gyanítom, hogy mindenkinek jobb volt így. :)

És a legjobb meg már akkor volt, amikor Igazán Nagyok lettünk (talán hatodikosok vagy hetedikesek), és nem csak a városban száguldoztunk, hanem a környékbeli falvakba is eljutottunk. Amikor meg elfáradtunk, csak ledobtuk a bringát az út szélére, és a jó puha, meleg réten fekve megváltottuk a világot. Ezt mondjuk leginkább nyáron, vagy amikor már kezdett nyár szag terjengeni a levegőben.

No de visszatérve a főtérre, így néz ki a másik végéről szemlélve:

A kép jobb szélén látható a "torony", melynek két fő jellegzetessége volt. És most, hogy belegondoltam, rájöttem, hogy van még ma is. 

Egy: a város legszelesebb 10 méteres szakasza található mögötte, amit nem lehet elkerülni, ha a piacra akar menni az ember. Márpedig akar, mert az is a város központi helyei közé tartozik. Szóval sapka, sál.

Kettő: a "torony" ad helyet a híres Torony Presszónak, már a neve is sokat sejtet, manapság időgépként is működik. Igazi szocreál létesítmény, már több mint 25 éve. Az én időmben (hehe...) remekjó vanília- és csokifagyit lehetett itt kapni, emlékszem még 5 Ft-os árakra is, bár akkor azért még nagyon-nagyon ifjú lehettem. 

Ezen a részen, ahol ez a kép készült, nem szerettem bringázni, mert volt egy pár magasabb útpadka, amiktől féltem. Azóta akadálymentesítették a terepet, szoktam is irigykedni napjaink bicikliseire. :)

Ha már az iskola alsó tagozatáról volt kép, legyen itt a felső is:

Valamikor akkoriban adták át, amikor én elkezdtem az iskolát, tehát úgy 1986 környékén. Nagy szám volt, mert akkor már egy piszokkal építettek hozzá egy sportcsarnokot is, tényleg jól néz ki az egész  komplexum belülről. Van az iskolának egy jó nagy udvara is, akkora, hogy elér egészen a következő utcáig. Hej, mennyi minden történt ott...

Ezen az úton jártunk át az alsóból ebédelni minden nap. Érdekes, csak a sétákra emlékszem, arra nem, hogy kicsiként a felsős ebédlőben ettem volna valaha is. Dehát másképp nem lehetett... 

Bal oldalon van annak a parknak egy apró részlete, ahol napközisként töltöttük a tanulási idő előtti időszakot, de erről már írtam fent. 

És ez meg már a mi utcánk:

Na ez a piros kerítés, ami egészen a kép közepéig húzódik, ez az iskolaudvar kerítése. Építészetileg remekül kitalálták a szerkezetét: a kiálló alapot, amely viszonylag kényelmes ülőhelyként is funkcionál(t) a hazatérés előtt még kicsit beszélgetni óhajtó diákoknak, valamint a rácsot, amely betekintést enged(ett) a sportos fiatalemberek délutáni edzéseibe. Bár a mi évfolyamunkon a jópasik inkább kosárlabdáztak, azt meg bent, a sportcsarnokban lehetett, szóval ez némiképp szívás volt nekünk.

 Viszont itt is lehet gesztenyét gyűjteni, sőt, akár hazáig is rugdosni azt. Amikor ezt tettem, akár 7-8 perc is kellett, hogy hazaérjek.

 
Minél régebben élek Pesten, annál jobban érzem, hogy vidéki gyerek vagyok. És már nem bííírom itt sokáig.

Fejlemények 41.-50.

41. megtudni, hogy milyen a vércsoportom
 

Nem tudom azóta sem. Ha egyszer szükségem lesz rá, úgyis kiderítik, gondolom, mert most annyit nem ér meg, hogy kifeküdjek (szó szerint) a vérvételtől.

42. autóstoppal utazni

Na, ezt egyedül biztosan nem fogom kipróbálni. Viszont ha lenne velem egy bátor ember, úgy nem lenne jelentős kifogásom ellene. Mondjuk az milyen jó lenne, így kijutni a Camino kezdőpontjára... bár lehet, hogy ez már túl kalandos az én koromban. :)

43. 100 képeslapot kapni a postcrossing-on keresztül (23/100)
 

A postcrossing lényege az, hogy a világ minden táján a sok kis képeslapgyűjtő ember megadja a postai címét a rendszernek, majd ha kéri, megkapja korlátozott számú más felhasználó címét. Amint a nekik küldött képeslapok megérkeznek a címzettekhez, a küldő is jogosulttá válik arra, hogy mások lapot küldjenek neki. Na most én ebben a körforgásban 97 elküldött és pont 100 kapott képeslapnál tartok. Összesen 32 országból érkezett lap hozzám, a legtöbben a finnek és az amerikaiak vannak, a legexkluzívabb pedig minden bizonnyal a tuvalui darab. A gyűjteményem egy része megtekinthető itt. A többi része az asztalomon várja a beszkennelést, néhány más igen fontos dokumentum alatt rejtőzve.

44. kipróbálni a triatlont

Ehhez két dolog kellene még: egy jó bicikli és valamivel gyorsabb úszástudás. Biciklit talán még lehetne kölcsönözni is, de az úszás... hát az csak ilyen laza lubickolós szinten van, mint már említettem is ebben a bejegyzésben. Mondjuk a futásban sosem zavart, ha a mezőny végén érek be, de triatlonban valószínűleg akkora lenne a lemaradás bármelyik távon, hogy már a célkaput is lebontanák, mire eljutnék odáig. Az meg azért ciki.

45. játszani egy pszichodráma játékban
 

A 2000 és 2004 közötti időszakban nagy játékos voltam, abban az értelemben, hogy (a jelenlegihez képest legalábbis) sokat jártam pszichodrámára, és amellett, hogy mások játékaiban szereplő lehettem, volt több saját témájú játékom is. (Még a futást is a PD hatására kezdtem el. :) ) 

Végig csináltam a 250 órás saját élményű önismereti részt, aztán elvégeztem a kb. 100 órás pszichodráma asszisztensi képzést. Azt kell mondjam, hogy ezek így együtt több tudást adtak szakmailag is, mint az egyetem 4 éve. És a legfontosabb, amit megtanul a pszichodrámázó, - a sok különböző egyéni történetből levonható tanulságokon túl -, az a szempontváltás képessége, felbecsülhetetlen a világ megértésében. Azt hiszem, ez  a módszer örök szerelem marad, téma is mindig van (egyébként ez utóbbi mindenkire igaz), mindjárt ki is nézek magamnak egy jó kis workshopot a tavaszi időszakra. Játszani jó.

46. megérteni a relativitás-elméletet úgy, hogy akár másnak is el tudjam magyarázni

 

Ez is egyike azoknak a pontoknak, amelyeket a leírásuk után szinte azonnal el is felejtettem. Pedig intellektuális kihívásnak biztosan jó lett volna. Kezdésnek íme egy szófelhő (vagy minek hívják) Einstein művéből, (erről az oldalról):

47. elmenni 4-szer bulizni

Nagy partyarcnak tűnhetek, hogy egy 2,5 éves időtartamra 4 darab bulit terveztem bevállalni. :) És valóban... Azt hiszem, ebből pont egyet sikerült teljesíteni, többre legalábbis nem emlékszem. 

48. újra beszélni egy régi jóbaráttal

Azzal a régi jóbaráttal, akire gondoltam, sajnos nem találkoztam. Viszont egy másikkal, akivel már az egyetemen gyűjtöttük be egymást, csak aztán eltűntünk, na vele összefutottam egyszer, amikor hazafelé tartottam a bányából. Aznap úgy másfél órával tovább tartott az út. :) No de erre a fent említett haverinára továbbra is kíváncsi lennék, vagy 10 éve láttam utoljára. Vagy 15.

49. minden évszakban megnézni egy napkeltét
50. minden évszakban megnézni egy naplementét

Bár nem tudatosan, de a naplemente megtekintéseket minden bizonnyal abszolváltam, ebben nincs is sok kihívás. Na de egy napkelte! Ahhoz aztán igazán korán kell kelni, olyat meg nem szoktam. Ennek ellenére a téli valószínűleg megvolt. És most, hogy jobban belegondoltam, már emlékszem őszire és tavaszira is, mert amikor a főiskolára jártam, gyakran indultam sötétben itthonról. Most már csak egy nyári emléket kellene találnom. Á, meg is van: nyári ügyelet a bányában, kora reggel. Mondjuk ezek mind olyanok, hogy a "műsor" közben valami mást csináltam, nem csak úgy ültem és szemlélődtem. Az azért más műfaj, majd kipróbálom úgy is, ha lesz hozzá kellő motiváció.

 

Tehát akkor lássuk együtt:
41. megtudni, hogy milyen a vércsoportom
42. autóstoppal utazni
43. 100 képeslapot kapni a postcrossing-on keresztül (100/100)
44. kipróbálni a triatlont
45. játszani egy pszichodráma játékban
46. megérteni a relativitás-elméletet úgy, hogy akár másnak is el tudjam magyarázni
47. elmenni 4-szer bulizni
48. újra beszélni egy régi jóbaráttal
49. minden évszakban megnézni egy napkeltét
50. minden évszakban megnézni egy naplementét

 

Fejlemények 31.-40.

31. megkeresni 5 geoládát (0/5)

Még a régi szép időkben voltam egyszer geoládázni 066 és krisz_ kollégával illetve kolleginával. Ha megkínoznának, sem tudnám megmondani, hol jártunk, viszont hideg volt és korán sötétedett. Ennek ellenére nagyon tetszett a kirándulás, és továbbra is fenntartom, hogy szeretnék megkeresni 5 geoládát. Majd ha nagy leszek és gazdag, veszek is egy ilyen keresős kütyüt, addig viszont bátran jelentkezzen mindenki, akinek van saját és elvinne magával.

32. összeírni 50 dolgot, amitől jól érzem magam
 

Lehet, hogy elkezdtem egy ilyen listát, de ötvenet biztosan nem gyűjtöttem össze. Mostanában valószínűleg nem is fogok. Viszont van egy másik lista, amin dolgozom (néha): 90 dolog, amit el akarok érni. Ez 3 részre osztható, mégpedig: 30 things I wanna be, 30 things I wanna do, 30 things I wanna have. Bocs az angolért, csak így írta a "szakirodalom" (sajnos már nem emlékszem, honnan van, talán ez is Canfield), és jobban is hangzik így, mint fordításban. Az első részhez most 15 db van felírva, a másodikhoz 8, a harmadikhoz 12, tehát ezen is lehet még dolgozni. Utána már szinte gyerekjáték lesz a megvalósítás. :)

33. megtanulni spanyolul B1 szinten
 

Majdhogynem folyamatban a dolog, ugyanis  jópár hónapja vettem egy szép, színes, jó kis nyomdaszagú  spanyol nyelvkönyvet és szókártyákat. A szókártyák felét megtanultam, és a nyelvkönyvből átvettem az első három leckét. Ezen a ponton a cd-lejátszóm lerobbant, így a tanulás megrekedt, mert hát ugye hanganyag nélkül hogyan is lehetne nyelvet tanulni. Különben biztos lehetne, csak valószínűleg volt jobb más dolgom is. Szóval most kb. úgy áll a spanyol tudásom, hogy egyszerűbb szövegeket lassan olvasva kb. 50 %-ban megértek, ez valószínűleg a francia tudásomnak köszönhető nagyrészt.

Továbbra is vonz a spanyol nyelv, és a Camino-n :) majd hasznát vehetném, tehát mindenféleképpen érdemes lenne még néhány munkaórát áldozni a projektre.  

34. felfrissíteni elsősegélynyújtási ismereteimet

No, ez nem tudom, honnan jutott eszembe majdnem három éve. Aztán persze el is felejtettem, egészen 2009 őszéig, amikor részt vettem az outdoor tréner képzésen. (Most vettem észre, hogy a linkelt honlapon én is megjelenek, amint erősssen koncentrálok a feladatra, a 2009 novemberi képek között kell keresni., jobb oldalon. :) ) Naszóval mivel ez a műfaj nem teljesen veszélytelen, és a legnagyobb odafigyelés mellett is becsúszhat néha egy-egy baleset, jó (lenne) otthon lenni az elsősegélynyújtásban. Szerintem most újult erővel fogok utánaolvasni (egészen addig, míg el nem ájulok, nem bííírom ugyanis a fájdalomnak még a gondolatát sem). 

35. masszázsra menni
 

Megvolt. Jó kis műfaj ez, mást nem is tudok most mondani. Esetleg még annyit, hogy egy időben én is szerettem volna megtanulni szakszerűen masszírozni, de annyi minden más van még, amit szívesen tanulnék, hogy ez lassan lecsúszott a listáról.

36. bejelentkezni _arra_ a vizsgálatra
37. el is menni a vizsgálatra
 

No ezt a kettőt egyben tárgyalom, merthogy az első nem teljesült, következésképp a második sem. Nagyon nagy bátorság kellett volna hozzá. Egyszer összeszedtem, kerestem egy megfelelőnek tűnő szakembert, már majdnem fel is hívtam, amikor kiderült, hogy két (azóta már csak egy) csatolt része is oda jár naponta, ahova én, ezt meg így nem akartam. Azóta pihen az elhatározás, most sem érzek hozzá elég erőt.

38. karácsonyfát állítani
 

Egyszer volt karácsonyfám itthon, de gyanítom, hogy az még ennek a listának a megírása előtt volt. Illetve kétszer. A harmadikat már nem érte meg a kis szobafenyő, pedig igazán kedveltem őt. Azóta csak ünnepi világítás van, az viszont 14 hónapja egyfolytában. Jó, de csak az adventi időszakban és karácsonykor kapcsoltam be. Most már tényleg le kéne szedni.

39. minden héten főzni (azaz _nem_ melegíteni) egyszer valamit, 8 egymást követő héten (0/8)

Höhöhö. Csak a gond van a főzéssel. Főleg a kísérőprogramok (úgymint bevásárlás és elmosogatás) tartanak vissza, meg hát... de ezt inkább hadd ne fejtsem ki, fájó pontja életemnek. Jelenleg nagyon finom ételeket rendelek, ebédet és vacsorát is hoznak, szóval nem is aktuális a kérdés. Viszont nemrég megint rátaláltam a Hot plate nevű csodaeszközre, ebben azért vannak még lehetőségek későbbre.  

40. írni egy programot C++ nyelven, működőt

Ez még a - most már mondhatom, hogy - megboldogult főiskolás időszakhoz kapcsolódott. Valahogyan ötösre abszolváltam a C++ programozás nevű tantárgyat, de nincs emlékem arról, hogy konkrétan programot kellett volna ott írni. Valószínűleg csak egy elméleti vizsga volt, szóval szerintem nem írtam C++ -os programot, működőt. És nincs benne az ötéves tervben sem.

Mára ennyi, itt az összesítés (az áthúzott pont teljesítve, a dőlt betűs folyamatban, a vastag betűs továbbra is tervben, a többi meg a többi.): 

31. megkeresni 5 geoládát (0/5)
32. összeírni 50 dolgot, amitől jól érzem magam
33. megtanulni spanyolul B1 szinten
34. felfrissíteni elsősegélynyújtási ismereteimet
35. masszázsra menni
36. bejelentkezni _arra_ a vizsgálatra
37. el is menni a vizsgálatra
38. karácsonyfát állítani
39. minden héten főzni (azaz _nem_ melegíteni) egyszer valamit, 8 egymást követő héten (0/8)
40. írni egy programot C++ nyelven, működőt

Fejlemények 21.-30.

Megtörtént a szokásos heti testsúly- és kerületmérés, hát olyan eredmények születtek, hogy inkább a listám elemzésével haladok tovább, pedig ez sem lesz egy könnyű menet...

21. elmenni egy 6é futásra

Ezt korábban igazán jó bulinak tartottam. Most nem izgat fel annyira, főleg ebben a nagyon sok mínuszfokos időben, de azért egy próbát talán még megérne. Nyáron. Amennyiben működik még a kezdeményezés.

22. megírni a szakdolgozatot angolból

Ajjaj, kemény dolog ez. Hát persze, hogy halogatom, fölösleges is beszólni érte, észlelem a helyzet súlyosságát, higgyétek el. :)  A témaválasztást rontottam el első körben, aztán volt még egy-két más is, de azok vesszenek a sötét múlt homályába. Szóval már nem is tudom, pontosan milyen megfontolásból, de irodalmi témát írtam be a papírra, én, aki az ilyen elemzéseket nagyrészt szóf*sásnak tartom, és mindig is a nyelvészet meg a nyelvtanítás módszertana érdekelt... komolyan, nem értem. Lehet, hogy valami olyasmi áll a háttérben, hogy kellett volna még valamilyen tanegységet végezni a módszertanos témához. No mindegy most már, az a lényeg, hogy ebben a félévben feltétlenül el kell mennem új témát választani. Szeptemberben egy tanulási stílusokhoz kapcsolódót találtam, az pont jó is lett volna, aztán eltököltem az időt. Szerintem valakinek jönnie kellene velem, aztán bátoríthatna továbbra is, amíg győzi türelemmel. Mert van nekem egy jól fejlett üreslap-fóbiám is.

23. államvizsgázni angolból

Ez ugye az előzőnek a függvénye, de nagyjából tizedakkora kihívásnak tartom. Azt már megtanultam, hogy bármit meg tudok tanulni, de tényleg, szóval ezzel nem lesz gond. Ha egyszer már odajutok...

24. szaunázni 3-szor (0/3)

Legutóbb a nemtudomhogyhívják uszodában szaunáztam, ott, ahol az emeletről kellett lemenni a nagymedencébe, ami igencsak hűvös vízzel volt tele. Ezért olyan nagyon sok időt nem is töltöttünk benne, inkább fent a szaunában vártuk meg, hogy a leánkák megtanuljanak úszni, na ez sem mostanában történt, viszont jó vót. :) Előtte meg Finnországban szaunáztam 1997 őszén, amikor az iskolai énekkarral pont arra jártunk. Ott nem medence volt, hanem igazi tó, uszkve 6 fokos vízzel, majdnem 15 másodpercig bírtam benne meglenni, viszont az is jó vót. Azt hiszem, ez az összes jelentős szaunázós élményem, tehát rám férne néhány új. 

25. megtanulni gyorsúszni

 Ez sem történt még meg, a régi jó fejkiemelős öreg néni stílusban úszom, mióta megtanultam a püspökladányi strandon a 80-as évek közepén. Pedig valószínűleg hasznos tudás lehet a gyorsúszás, majd még gondolkodom rajta.

26. résztvenni egy futóversenyen szervezőként vagy frissítőszemélyzetként

Ááá, végre valami, ami összejött! A 2009-es Ultrabalatonon  az Edzésonline káptalanfüredi frissítőállomásán segítettem sepi sporttársnak, igazán remek volt! Hajnalban tekertem át a balatonfüredi rezidenciánkról, akkor majd' lefagytam a gépről, de később valamelyest javult a helyzet. Vizet és kólát töltöttünk, paradicsomot és banánt vágtunk, szurkoltunk lelkesen, mindezt ipari mennyiségben. Nagyon megérte, próbáljátok ki egyszer ti is!

27. önkéntes munkát vállalni

Egyrészt ugye vehetjük önkénteskedésnek az előző pontban említett frissítést is, de van egy újabb is: az a tábor, ahova nem a félősök mennek. :) És hogy hogy kerültem én oda? Az úgy volt, hogy amikor ezt a listát írtam, még inkább valami telefonos segélyvonalas vagy hospice-es munkában gondolkodtam. Aztán 2009 őszén belecsöppentem az Outward Bound-nál egy élménypedagógiai képzésbe, amibe rögvest bele is szerettem (és a rajongás azóta sem múlik). No ennek az élménypedagógiának a közeli rokona az élményterápia, amin ez a tábor alapul. Amint ezt megtudtam, jelentkeztem is azonnal, ők meg felvettek. (Érdekes kérdés lehet különben, hogy az ember mikor "hallja meg a hívást" - más témákban is akár. Én is már évek óta tudtam egyébként erről a táborról, egy régi jóbarát járt is rendszeresen, azt' nekem meg csak most vezetett erre az utam.) Nagyjából leírhatatlan, hogy miket kaptam ettől a 10 naptól. Azért majd egyszer mégis megpróbálom, most legyen elég annyi, hogy külön posztot érdemel. :)

És úgy általában az önkénteskedésről...  kedvenc sikergurum (hehe), Jack Canfield a sikerhez vezető út egyik fontos elemének tartja. És szerintem is az, mindegy, hogy hogyan definiáljuk a sikert. Sok más mellett az a lényege az önkéntes munkának, hogy más emberek leszünk tőle. Ezért sajnálom nagyon, ha egy iskolában (ööö... valamelyik képzeletbeliben, persze) különböző kifogásokkal elzárkóznak tőle. Pedig valami közös munkát sem nagyobb meló megszervezni, mint mondjuk egy tanulmányi versenyt (amitől viszont nem leszünk más emberek, ez is tapasztalat).

 

28. szánkózni

Ezt a pontot most decemberben sikerült kipipálni, hosszas utazás után, még a Királyréten is túl.  Kemény hideg volt, ezért rajtunk kívül nem is merészkedett ki senki, aminek az lett a következménye, hogy nem járták le előttünk a havat, így nagyrészt szánkózhatatlan volt. Néhány szakaszon azért lecsúsztunk, de meg kellett állapítanom, hogy nem szeretem én a száguldást, főleg ha a pálya egy autóutat keresztez. Egy darab, jóindulattal másfél személyes szánkóra préselődtünk fel ketten, előfordult, hogy le már egyedül érkeztem. :) No nem baj, egynek jó volt (úgy egyébként is), az ötletgazda meg külön díjazandó a kreativitásáért. Utólag azért fájt egy kicsit.

29. elvinni valakit a Rögtönzések színházába

Ha színház, akkor csak ez, vagy valami hasonló! Az előre megírt daraboknál nekem sokkal izgalmasabb, és a legtöbbször érzelmileg mélyebb is, ha valakinek a saját történetét adják elő. Móka, kacagás, könnyek, sóhajok. Egy időben elég gyakran jártam, és mindig nagy élmény volt. Kivéve az ismerkedős részt, mert én ilyen félénk típus vagyok :) , és mert addig sem a társulat játszik. Kétszer az én történetemet is előadták, az egyik az első maratonom volt :) , a másik meg itt nem publikus. Az utóbbi két évben viszont nem jutottam el hozzájuk, de írjon bátran ímélt, aki szeretné, ha elvinném! Megoldjuk. :)

Egyébként ez az improvizációs műfaj izgatja a fantáziámat rendesen, jó lenne kipróbálni magam benne, de ehhez már tényleg Nagyon Nagy Bátorság kellene... :)   

30. megünnepelni a 30. születésnapomat

Ez is megvolt, jó kis hajfestős bulival. A hajfestés direkt történt, előre megfontolt szándékkal (mondjuk nem az én szándékommal, de ez apró részlet :) ),  nem azért, mert annyira eldurvult a buli. Viszont nem ittam meg azt a pezsgőt, amit még a 17. születésnapomra kaptam egy másik régi jóbaráttól, és megígértem neki, hogy majd a harmincadikon legyűröm az egészet. Remélem, nem haragszik meg érte. 

És itt az életkor kapcsán szintén tudnék elmélkedni úgy 4-5 monitornyi mennyiségben az idő múlásáról, tervekről és lehetőségekről, de legyen majd ez is inkább egy külön bejegyzés, már így is sokat írtam, és meg is éheztem.

 



Összegezve:
21. elmenni egy 6é futásra
22. megírni a szakdolgozatot angolból
23. államvizsgázni angolból
24. szaunázni 3-szor (0/3)
25. megtanulni gyorsúszni
26. résztvenni egy futóversenyen szervezőként vagy frissítőszemélyzetként
27. önkéntes munkát vállalni
28. szánkózni
29. elvinni valakit a Rögtönzések színházába
30. megünnepelni a 30. születésnapomat

Fejlemények 11.-20.

Előre kell bocsátanom, hogy most ettem meg egy egész tábla csokit, ami ráadásul nem is olyan ízű volt, mint amire vágytam, de ilyenkor már mi mást lehet tenni, valamint éppen nagyon vágyom már valami nyárféleségre a Balaton partján. Szóval sejthetitek, milyen állapotban vagyok...

De dolgunk van, nézzük a következő adagot a listáról.

11. megoldani egy 25x25-ös sudokut

Volt egy időszak, amikor ipari mennyiségben foglalkoztam sudokuzással itthon. Lehet, hogy nem volt internetem. Az biztos, hogy elkezdtem több ilyet is megoldani, de hogy a végére értem-e, hát arra nem emlékszem... (Hm, bizonyos tekintetben elég gáz, hogy már egy 2 éves időszakra sem terjed ki a memóriám. De talán egyszer még jó lesz ez valamire.) Vegyük úgy, hogy folyamatban a dolog, és tényleg megint megpróbálok majd egyet.

12. futni egy túrán

 Na, erre emlékszem (egészen addig, amíg meg nem cáfol valaki)! 2009-ben kezdtem túrafutni amatőr sporttárssal a VI. Isaszegi csata emléktúrán. 16,5 km-t tettünk meg 2 óra 14 perc 45 másodperc alatt, napos időben, 23 fokban, szélcsendben, finom volt a zsíroskenyér utána. Aztán mentünk a következő évben is, majd behúztunk egy Halmi-dűlő teljesítménytúrát is. És volt még valami, amiről csak az jut eszembe, hogy a végén már nagyon kivoltam, és mindenféle szépeket kívántam mindenkinek - de hogy ez hol és mikor...? Mindenesetre legutóbb novemberben, a Monoton Félmaratont teljesítettem, onnan van ez a kép is itt oldalt. Oda nem hiszem, hogy mennék a közeljövőben. 

Egyébként érdekes műfaj ez a túrafutás. Nem mondhatnám, hogy teljesen beleszerettem, mert eléggé leamortizálja a talpam bőrét, meg hát ott van a sok erdei vadállat mellett az a fránya szintkülönbség is, de néha azért hiányzik. Ha találok futópártnert, szerintem idén is megyek néhányszor.

13. Olaszországban tölteni legalább 4 napot

Először az jutott eszembe, hogy nem hogy Olaszországban, de máshol sem töltöttem 4 napot külföldön, de aztán rájöttem, hogy tavaly voltam Romániában. Mondjuk ez sem sok. Az olaszországi projektet továbbra is megtartom a tennivalók között, bár a feltételek több szempontból sem adottak hozzá, azért bármi lehet végülis.

14. lemosni az ablakokat a lakásban legalább 4-szer, mindet (0/4)

Ööö... Hát mindet nem, de egyszer a nagyszobai ablakok felét igen. Aztán meg úgy gondoltam, úgyis csere lesz hamarosan. Pedig egyébként ez az a házimunka, amit szeretek csinálni. Vagy ezek szerint már csak múlt időben? Tavasszal újra próbálkozom.

15. autót mosni

Gyerekkoromban volt, hogy besegítettem az autómosásba, gondolom, jó emlékeim vannak a dologról, azért került bele a listába. Már nem vágyom rá, ha most írnám a listát, nem lenne benne, de ha valakinek kell segítség, azért csak szóljon! :)

16. repülőn utazni

Anglia, Finnország, Anglia, még bőven 20 éves korom előtt, az meg nem tegnap volt. Ha a fiúk odafent úgy dolgoznak továbbra is, hogy úgy döntök, megyek, akkor az biztosan repülős dolog lesz. De nem ilyen áron gondoltam, amikor a listára írtam...

17. megnézni 5 várat (0/5)

Megint bajban vagyok, mert nincsenek konkrét váras emlékeim az elmúlt két évből, de ettől még bármi lehetett. Írjon, akinek van emléke arról, hogy én épp egy várat csodálok! Egyébként várakat nézni jó, és állítólag kulturális is, szóval továbbra is marad a tervben.

18. körbebiciklizni a Balatont

Eredetileg E.-vel terveztük, de még nem jött össze. Most viszont ez szerepel a természetjáró szakkör programjában, majd megint jól hozzájuk csapódom. Addigra feltehetően lesz hozzá megfelelő álló- illetve tekerőképességem.

19. hóembert építeni

Nem is értem, hogy juthatott ilyesmi az eszembe. Hideg, hó, ember, brr... Persze majd nyáron biztosan másképp gondolom. :)  Ez is olyan, hogy magamtól nem fogok törekedni rá, de ha valaki hív, talán megyek! :)

20. írni 7 versenybeszámolót (0/7)

Talán egyet írtam azóta, vagy kettőt. Pedig milyen jó is volt a régi szép időkben! Mondjuk akkoriban inspirálóbbnak éreztem a szaktopikot, úgy meg könnyebb. Az a helyzet, hogy az írás elkezdése megy nagyon nehezen, utána már csak-csak. (Ezt a mondatot félreteszem a szakdolgozatos ponthoz is...) Marad a tennivalók között. 

No, mára ennyi, megkapjátok még a szokásos összefoglaló listát, azt' megyek a gyógyszerér'. Minden bizonnyal a csoki ártott meg. (Az áthúzott pont teljesítve, a dőlt betűs folyamatban, a vastag betűs továbbra is tervben, a többi meg a többi.)

11. megoldani egy 25x25-ös sudokut
12. futni egy túrán
13. Olaszországban tölteni legalább 4 napot
14. lemosni az ablakokat a lakásban legalább 4-szer, mindet (0/4)
15. autót mosni
16. repülőn utazni
17. megnézni 5 várat (0/5)
18. körbebiciklizni a Balatont
19. hóembert építeni
20. írni 7 versenybeszámolót (1/7)

Az első blogom teljes tartalma

Nos hát ő az. Az egyetlen bejegyzés piszkozatként maradt ránk (konkrétan rám), akkor tettem volna közzé, amikor elkészül az egész. De, mint majd láthatjátok is, nem értem a végére, aztán elfelejtkeztem róla egészen tegnapig, amikor félrenyomtam a felhasználónév- és jelszómegjegyzős izét.

A projekt ötlete eredetileg egy Michael Green nevű fickótól származik, aki  Day Zero Project névvel kedzett bele a listázásba. Az eredeti honlap most éppen nincs csúcsformában, de a teendők egy jó kis leírása most például itt olvasható. Egyébként igen egyszerű: írj egy listát olyan konkrét célokkal, amiknek a teljesülése pontosan meghatározható, aztán kicsivel kevesebb, mint 3 év alatt tedd meg lehetőleg az összeset. Nem kell mindnek valami nagy dolognak lenni, de érdemes néhány kihívást jelentőt is beleírni.

Az én listám 2008. júniusában készült, én most így fejből meg nem mondom, hogy lejárt-e már az 1001 nap, de majd utánanézek. Mindenesetre nagyon érdekes volt visszatekinteni az akkori terveimre, és látni, hogy mi teljesült és mi nem, mi fontos még mindig, és mi nem. 

Most akkor bemásolom ide a listát úgy, ahogy annak idején megalkottam:

1. megtanítani valakinek valami újat
2. 2 hónapra leszokni a szénsavas italokról, a kóláról is, igen
3. 2 hétig vega kaján élni
4. újraszigetelni az ablakokat a lakásban
5. ültetni egy fát
6. útlevelet kiváltani
7. lottózni legalább 5-ször (0/5)
8. rendet rakni a szekrényben, a fölösleges ruhákat leselejtezni
9. bowlingozni
10. szerezni egy !deladap cd-t
11. megoldani egy 25x25-ös sudokut
12. futni egy túrán
13. Olaszországban tölteni legalább 4 napot
14. lemosni az ablakokat a lakásban legalább 4-szer, mindet (0/4)
15. autót mosni
16. repülőn utazni
17. megnézni 5 várat (0/5)
18. körbebiciklizni a Balatont
19. hóembert építeni
20. írni 7 versenybeszámolót (0/7)
21. elmenni egy 6é futásra
22. megírni a szakdolgozatot angolból
23. államvizsgázni angolból
24. szaunázni 3-szor (0/3)
25. megtanulni gyorsúszni
26. résztvenni egy futóversenyen szervezőként vagy frissítőszemélyzetként
27. önkéntes munkát vállalni
28. szánkózni
29. elvinni valakit a Rögtönzések színházába
30. megünnepelni a 30. születésnapomat
31. megkeresni 5 geoládát (0/5)
32. összeírni 50 dolgot, amitől jól érzem magam
33. megtanulni spanyolul B1 szinten
34. felfrissíteni elsősegélynyújtási ismereteimet
35. masszázsra menni
36. bejelentkezni _arra_ a vizsgálatra
37. el is menni a vizsgálatra
38. karácsonyfát állítani
39. minden héten főzni (azaz _nem_ melegíteni) egyszer valamit, 8 egymást követő héten (0/8)
40. írni egy programot C++ nyelven, működőt
41. megtudni, hogy milyen a vércsoportom
42. autóstoppal utazni
43. 100 képeslapot kapni a postcrossing-on keresztül (23/100)
44. kipróbálni a triatlont
45. játszani egy pszichodráma játékban
46. megérteni a relativitás-elméletet úgy, hogy akár másnak is el tudjam magyarázni
47. elmenni 4-szer bulizni
48. újra beszélni egy régi jóbaráttal
49. minden évszakban megnézni egy napkeltét
50. minden évszakban megnézni egy naplementét
51. elkerülni a gyorséttermi kajákat 3 hónapig (0/3)
52. megtanulni játszani egy új hangszeren
53. kajakozni
54. álomnaplót vezetni 4 héten keresztül (0/4)
55. időben befizetni a közös költséget 6 egymást követő hónapban (0/6)
56. átültetni MarionJonest egy nagyobb cserépbe
57. képernyőmentesíteni magam 3 napra, teljesen
58. megírni és beadni egy pályázatot
59. megnézni legalább 5 Bp. környéki települést, leginkább lakhatási szempontból (0/5)
60. fára mászni
61. visszamenni Škofja Lokába
62. festeni 3 képet (0/3)
63. megnézni 10 filmet 1979-ből (0/10)
64. levelet írni magamnak a 40. születésnapomra
65. rendezni 2 tésztapartyt (0/2)
66. futni egy félmaratont külföldön
67. elolvasni egy legalább 150 oldalas könyvet franciául
68. énekelni az esőben
69. visszafizetni a tartozásaimat
70. 2 héten át mindig azonnal elmosogatni, amint mosatlan keletkezik. de csak otthon :)
71. részt venni 3 szakmai konferencián (0/3)
72. kipróbálni a göndör/hullámos hajat
73. elkezdeni valami közös projectet Á.-val
74. elmenni egy anyajegy-vizsgálatra
75. újra megnézni az Oroszlánkirályt
76. írni egy cikket az edzésonline-ra
77. elérni a 65 kg-ot (azt nem mondom meg, hogy alulról vagy felülről... :) )
78. palacsintát sütni valakinek
79. megtanulni 10 mesét (0/10)
80. futni egy maratont
81. rendet rakni a konyhai szekrényben
82.
83. kitakarítani a lakást 3-szor olyankor is, amikor nem jön vendég (0/3)
84. wellness hétvégére menni
85.
86. jogosítványt érvényesíteni
87. este 11 előtt lefeküdni egy héten át (0/7)
88.
89. elkezdeni egy c. tanfolyamot
90. hajóval utazni
91. lefutni 75 szigetkört (0/75)
92. sárkányt eregetni
93. megnézni egy színházi előadást, hagyományost
94. futni 10 olyan településen, ahol még nem futottam (0/10)
95.
96.
97.
98. megint elmenni Angliába
99. megtanulni egy táncot
100. xxxxxxx 5 xxxxxxx (0/5)
101.

Ennyi. A következő bejegyzésekben végig fogom venni, mondjuk tizesével, hogy hogyan alakultak a pontok, és még talán egy új lista is készül a végén. 

És nektek mi lenne egy ilyen listában? :)