Még egyszer az elengedésről...

No, kb. fél napig tartott az Anglia projekt elengedéses szakasza, úgy is mondhatnám, ennyit engedtek nekem. Mint már említettem, miután tegnap délelőtt még várakozásra intett a Cég, délután sms-ben kaptam egy használhatatlannak bizonyult telefonszámot, hogy hívjam má' fel őket. Mivel ez egész este nem sikerült, megírtam nekik, hogy tudjátok, kivel szórakozzatok lécci, hívjatok már inkább ti, vagy küldjetek egy jó számot mindenkinek, aki szereti, és továbbra is erősen gondolkodtam, hogy erőltessem-e még ezt. És akkor ma délután utánam nyúltak, konkrétan felhívott egy kedves női hang. (Valószínűleg egy ember is tartozott hozzá egyébként.)

Kedélyes beszélgetésünk lényege az volt, hogy kevesebb, mint egy hónapon belül jelenjek meg a felkészítő képzésen, és annak sikeres elvégzése után foglaljam el hosszú távú munkahelyemet az általam elsődleges célpontként megjelölt központban. Na, erre varrjunk gombot! Hát jó, mondtam, akkor legyen így.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy jelenleg még kicsit be vagyok tojva az addig is rám váró szervezési feladatoktól, és eléggé ambivalens érzéseim vannak a projekt néhány más részével kapcsolatban is. De még korábban eldöntöttem, hogy amint elfogadó választ kapok a cégtől, tudatosan a pozitív oldalra fogok koncentrálni. Szóval most ezen vagyok, hogy aztán tényleg a Nagy Kalandot kezdhessem meg február végén.

Elengedés

Túlságosan vártam már a visszajelzést a külföldi projektről, jópár egyéb dolgomat függővé tettem tőle, és/vagy bele sem kezdtem miatta. De ma valami megváltozott. Miután emailben meg a fórumon korábban többször válaszoltak, hogy mindjárt sorra kerül a pályázatom, és a Facebookon tegnap közzétettek egy felhívást, hogy jelentkezzen, akinek a referenciái rendben vannak, ma délelőtt felhívtam őket. De minek. Így most már telefonon is megkaptam, hogy várjak még, mert jövő héten már tényleg sorra kerülök. És akkor azt gondoltam, túl sok itt a pöcsölés, valószínűleg inkább nem fog ez most összejönni nekem, mint igen. És akkor még azt is gondoltam, hogy itt az ideje elengedni a dolgot: nem várok már semmit tőlük, de ha mégis kiválasztanak majd, persze megyek. Csak már nem ez fogja meghatározni a napjaimat. Jobb lesz így talán. 

Khp update, 18+12. nap

Ez a 18+12 úgy jött össze, hogy az egyik szám a karácsony előtti napok száma, a másik meg a hazaérkezésem utániaké, mert azt azért mégsem lehet bííírni, hogy a sok édesség meg mindenféle más íz napokig kísértse az embert... Így az ünnepek alatt felszedtem egy jóképű macsót úgy 2,5 kilót, a 18+12. napra pedig a 65,5-ig tornáztam vissza magam. 

És akkor oda jutottunk, hogy egy ideje három dolog van:

1. aggódás az ország jövőjéért - ez egy jó nagy pakk

2. várakozás a visszajelzésre a pályázatomról - ez meg már jó régóta tart

3. a diéta tartása.

A rendelkezésemre álló empirikus adatok alapján arra kellett rájönnöm, hogy jelenleg ezek közül kettővel bírok el egymagam, három már túl sok a lelkecskémnek. 

És sajnos csak a harmadikat tudom leállítani. Tehát a diétát bizonytalan időre felfüggesztettem. (Mondjuk jó lett volna erre egy héttel korábban rájönni, simán részt vehettem volna a munkahelyi csapatépítős kajáláson, de akkor még küzdöttem az elemekkel.)

Üzenem az IMF-nek, mint értelmesebb félnek, hogy tessék gyorsan megállapodni,

és/vagy üzenem a másik hárombetűsnek, hogy tessék gyorsan dönteni rólam küldeni a szerződést, 

hogy tudjak végre megint diétázni, és gyorsan lehessen Igazi Kockahasam. Höhö.

Mindenki elmegy

Jó, nem szó szerint mindenki, de egyre több helyről hallom. Most például az a pajtás, akivel november óta együtt ültünk a tűkön ezügyben, hetente megbeszélve a fejleményeket. Hát, én továbbra is ott ülök, és ez eléggé olyan érzés, hogy "wááááá...!!", viszont neki már most sikerült, és ez meg olyan érzés, hogy... hát, nem is tudom. Örülök, persze, az nem vitás, csak ezt beárnyékolják egy kicsit azok a körülmények, amik miatt mindketten (és még sokan mások) elpályáztunk innen. És ha nekem is sikerül, akkor nagy eséllyel akár évtizedekig nem találkozunk majd.

There's no place like home. Haha.

Hangulatjelentés

Hát én most annyira elkeseredett vagyok már napok óta... lehet, hogy most nem kellene híreket olvasni egy ideig. Persze ez hülyeség, mert attól még megtörténnek a dolgok, amikre már nincsenek szavaim.

Mindenesetre a jövő heti program egy külföldi bankszámla intézése lesz - hacsak addig össze nem omlik itt minden.

Most, hogy itt az ünnep...,

...mindenkinek azt kívánom, amit a legjobban szeretne magának! Vagy másnak.

Khp 16. nap, A Fordulópont

A mai napról feltétlenül meg kell emlékeznem, mert ma reggel jött el az a pillanat, amikor már közelebb vagyok a hatvanhoz, mint a hetvenhez. Hurrááá! Egyébként ilyen legutóbb 5 éve és 3 hónapja fordult elő, már csak ezért is örvendetes az eredmény. Állítólag már látszik is, mondjuk én meg nem tudnám mondani, hogy honnan jött le a cucc, de többen, egymástól függetlenül is megjegyzéseket tettek erre, meg próbálták kiszedni belőlem, hogy hogyan csináltam, szóval valószínűleg tényleg így van. 

A pénteki mélypont óta még kissé rendezetlen az étkezésem, de legalább kis adagokat próbálok enni a bűnös kajákból. Három szelet barátoktól kapott süti szombaton, de lehet, hogy négy volt, például kis adagnak is tekinthető. :) És ma meg nem repetáztam a dobos tortából és a krémes sütiből sem a munkahelyi ünnepségen, pedig annyira finom volt mindkettő... 

Sport ügyben a múlt héten voltak elmaradásaim, ezen a héten eddig egy edzést nyomtam le, ami - ha felidézzük, hogy még csak kedd van -, pont jó. Azt vettem észre, hogy a sport nélküli napokon általában  húsz dekát fogyok, az edzősökön meg harmincat. Ma még hasznos lenne valamit csinálni, de szerintem már csak leülök a tévé elé, és bekólázok. :) A munkahelyi ünnepi marhapörköltet meg ledolgozom holnap.

Khp 11.nap, és baj van...

..., mert legszívesebben most egyfolytában ennék. Nem kifejezetten éhes vagyok, talán inkább valamilyen íz hiányzik. Már túl is teljesítettem a mai étel keretet 3 szelet puffasztott búzával, 5 szelet sonkával és egy fél almával, mindezt az utóbbi egy órában, és még mindig kellene valami. Mondjuk amúgy is meglehetősen rossz kedvem van, lenne egy csomó tennivalóm még mára, azt' már délután óta csak kóválygok különböző helyeken,  kapok ilyen-olyan híreket, csak pont azt nem, amit nagyon várok, nagyon nem jó ez így. Ha lenne itthon csoki, ez lenne az a pillanat, amikor rávetném magam.

A Kockahas projekt, 8. nap

Szóval azt akartam írni a múltkor, hogy már nem a narancsos diétán élek, hanem áttértem egy kalóriaszámlálósra. A narancsossal 10 nap alatt 69,2-ről 67,5-ig jutottam, majd tartottam három nap szünetet, amíg rákészültem az új étrendre. December 5-én kezdődött a most már Kockahas projekt néven futó hadművelet, persze első körben nem a kockásodás a cél, hanem a felesleges cucc lefaragása. Szerencsére nem nekem kell számolni a kalóriákat, hanem egy letöltött étrendet követek, ez azért is jó, mert ugye megint nem nekem kell kitalálnom, hogy mi legyen az aznapi menü, megint csak nem vész kárba a sok kreatív energia. :) Frankón be van állítva a szénhidrát és a fehérje aránya, ezt most már onnan is tudom, hogy - bár kevesebb kalóriát viszek be, mint amennyit ledolgozok (ez a fogyás lényege, azért ezt sejtjük), - nem vagyok éhes. Vagy legalábbis eddig még nem voltam. 

A második legjobb dolog az a fehérjeturmix, amit legtöbbször esténként fogyasztok, és arra való, hogy ne az izmaim épüljenek le, hanem a zsííír. Egyszerűen mennyei az íze! :)

És a legjobb meg az, hogy elkezdtem konyhatündérkedni, például előre megsütöm a másnapi csirkét, kimérem, hogy miből mennyi kell, és egyszer csak azt vettem észre, hogy ezt szeretem csinálni. Például reggelenként képes vagyok fél órával korábban kelni, hogy elintézzek minden ilyesmit, ez azért durva. :)

Az étrend mellé tartozik mozgás is, hetente 3 cardio, ez eddig leginkább szobabringa volt, illetve egyszer kimentem futni is, de utána két napig azt sem tudtam, ki vagyok. :) Szombattól pedig beiktatok még heti 4 rövidebb erősítő edzést is.

Mindezek után az eredményekről: az egy héttel ezelőtti 67,9-ről vasárnap reggelre monoton csökkentem egészen 65,7-ig, majd kis porszem került a gépezetbe, mert ma reggel 66,2 lettem. Talán a kevés alvás lehetett a gond. Kíváncsian várom a holnapi mérlegelést. Érzésre jó(l) vagyok, néhány nadrágom határozottan kitágult :) , néhány ruhám meg jobban áll rajtam, akár még bármi is lehet ebből, mondhatni lelkes vagyok.

(Oké, igazából a narancsos időszakkal kezdtem az ábrázolást, de így még jobban mutat. :) )

Helyzetjelentés, kockahas projekt, 2. nap

Most szállt el egy hosszabb művem a témában, szóval akkor most maradjunk csak ennél, aztán majd ha lesz kedvem, később beírom újra. Tehát:

Alakulás

Súlyban igencsak közelítek a hetvenhez, és ez majdnem ugyanannyira rossz, mint amennyire jó vonattal  közelíteni Hatvanhoz, ezért a hétvégén azonnali hatállyal kemény intézkedéseket rendeltem el. Próbálok rájönni, hogy miért pont most, de nem tudom... biztos ráklikkeltem valami hülye honlapra, ami megmotivált. :)

Szóval némi hozzáolvasás után tegnap reggel elkezdtem a híres és/vagy hírhedt narancsos diétát. A legszimpatikusabb az volt benne, hogy véééégre már nem nekem kell kitalálni, hogy mit egyek. Merugye ott volt a híres és/vagy kevésbé hírhedt 90 napos is néhány éve, ami hatékony volt, dehát abban kreatívkodni kellett, az evés meg nem ér nekem annyi mentális energiát. És az is tetszett ebben a narancsosban, hogy rövid, így csak belátható ideig kell tűrni az esetleg felmerülő nehézségeket. Namost itt a második nap végén azt kell mondjam, hogy eddig nem merült fel nehézség. Semmi éhezés, gyengeség, fejfájás vagy gyomorfájdalom, ami néhány sorstársnál - a fórumos beszámolók alapján - jelentkezett. Jó, mondjuk egy pohár tejfölt egyszerre megenni, na aaaz azért durva. 

Azért, hogy ne a jól formált izmaimból (hehe) fogyjak, beszereztem még némi fehérjepótló készítményt. Hobbiból több okból sem innám, például a light cola finomabb is, feleannyiért de egy próbát megért. Egyébként átverés áldozata lettem a boltban, mert az eladó srác azt mondta, hogy almás ízesítésű is van, én meg jól azt választottam, és csak később derült ki, hogy az igazából almás-lime-os!! De legalább már tudom, honnan a kesernyés mellékíz. Kéne még sok vizet is innom, de az - munkanapokon legalábbis - esélytelen.

Az étrend mellé újra beiktattam egy találkozót Jilliannel. Gyúrunk, vazze. Meglepően jól bírtam, mára pedig összejött egy kis izomláz is. Tekerni is fogok majdnem minden nap, ha már úgyis itt van ez a remek jó szobabringa.

Mindezek eredményeképp az első napot már fél kiló mínusszal zártam, van is örvendezés. Még azt kell majd kitalálnom a diéta végéig, hogy hogyan tartsam meg az eredményt. Azt tervezem, hogy könnyedén. :)

És a hétvégén volt még egy kis alakulás smink ügyben is (höhö), de úgy látom, már így is túl hosszúra nyúlt ez a poszt, szóval arról saaajnos már nem írhatok.

Napi közhelytár

Az ember a kisujját nyújtja, aztán meg már az egész karja kellene - ebbe sajnos most elég szépen beleszaladtam. Ilyenkor kicsit összeszorul a gyomor, és valószínűleg az idő lesz majd, ami megoldja. Csak hát addig... 

Kis lépés az emberiségnek,...

...nagy lépés nekem.

No, nem a Holdra léptem, mert akkor fordítva kellene mondanom, hanem megírtam a leendő szakdolgozatomnak a vázlatát, és elküldtem az angol szakra. Valakinek. Mármint tudom, hogy kinek, csak nem biztos, hogy ő az, akinek kell. Ez nem is lenne baj, ha sok-sok időm lenne, mert a végén csak eljutna a megfelelő emberhez, viszont durva határidő van. A legjobb variáció szerint is péntekig le kell adni a konzulens által már aláírt formanyomtatványt, de ugye addig még találkozni is kellene vele. Hát reménykedjünk.

Most pedig elmegyek útlevelet csináltatni. Remélem, csinos lesz az ujjlenyomatom.

Egy lap a böngészőben...

...nagyon nyitva van már itt egy ideje. Az van ráírva, hogy "How to Apply...". Átolvastam a többi kapcsolódó lapot is, név szerint "why wo...", "who are...", "jobs av...", "activity...", "pay: ro...", "staff pr...", és végül megint oda jutottam, ahonnan kezdtem, szóval hogy "how to apply...".
Szerintem hamarosan kezdek vele valamit. :)

Inclusion, Day 7 & 8

A reggeli bemelegítős drakula játék után elkezdődött az ötletelés az állami gondozott fiatalok számára tervezendő programról. Délután mozi My name is Khan, and I'm not a terrorist címmel, vicces és elgondolkodtató is volt egyben, megtekintése zsebkendővel mindenféleképpen ajánlott. Esti program: portugál, török, olasz és szlovén kultúrest sok nemzeti jellegű kajával. És egyébként is túl jól vagyunk tartva itt, a fogadóban, a havi csokiadagomat is rég túlléptem már. 

Valamint:

Másnap megérkeztek vendégeink a gyermekotthonból, kivétel nélkül mindenki nagyon cuki (höhö) volt, beleértve a mi tréningünk résztvevőit is. A nap további része az általuk tervezett és vezetett programmal telt, mindannyiunk megelégedésére. A "mieink" az első hét nap inputját nagyszerűen átfordították outputba, öröm volt látni, még a tekintetük is megváltozott. Valószínűleg az enyém is, de erre mondjuk számítottam is. :) 

Este búcsúbuli, mert a jordánoknak már holnap haza kell indulniuk. Slideshow az eddigi fényképekből, a képválogatással én szívtam, a zenével pedig a trénerpajtások. De megérte...

Szóval olyan volt ez a nap, hogy wow, nagyjából ennyi az, amit szavakkal most ki tudok fejezni. Azt hiszem, irigyelném magam, ha nem itt lennék. :)

Inclusion, Day 5 & 6

Most powerful position - komoly játék a sérülékenység erejéről, na ez sem volt semmi... Este szépséges coaching zárás egy rakás pozitív visszajelzéssel. Utána jordán és palesztin kultúrest, nem a könnyedebb fajtából. Egy nap alatt többet tanultam, mint máskor két hét alatt. Ebből sejthetjük, hogy  többek között miért  is szeretem az experiential és/vagy outdoor educationt. Egyre erősebben sejtem, hogy ez az én utam.

Valamint:

A Jákob, a nagybetűs. Egyszer majd én is megmászom, de most asszisztensként csak a többiek küzdelmeit néztem végig, meg a beülők és sisakok felvételében segítettem. Így is tanulságos, a mai meghatódás-kvóta is teljesítve. Egyébként ez igaz minden eddigi napra ezen a tréningen. 

A mai kultúrest romániai részében végrevégre megint ehettem zakuszkát, a francia rész pedig csoportos kánkánozásba fulladt.
Hát így...

Inclusion, Day 3 & 4

Egyiptomi kultúrest zenével, diavetítéssel, egyiptomi kajákkal, népviselettel, kellemes "idegenvezetőkkel".

Valamint:

A Fal - a legkeményebb outdoor kirekesztős szimuláció ever, nagy érzelmekkel, csodaszép lezárással.

Still feeling really good.

Inclusion, Day 2

A legjobb dolog ma: csoportos coachingot vezetni a nagyon nemzetközi kiscsoportban. Má' eléggé megszerettük egymást.  :)

Nehéz elképzelni, hogy vége lesz egyszer ennek az intenzív együttlétnek...

Azér' estére elég kevés energiám marad, mást nem is mondanék most.

Inclusion, Day 1

Egyiptomiak, palesztinek, izraeliek, szlovének, romániaiak, olasz, jordániaiak, portugálok, magyarok.

Nos, ez már most jobb, mint amire számítottam. Pedig az sem volt kevés.  :)

Várakozások

És akkor most, hogy nagyjából előre ledolgoztam a jövő heti munkanapjaimat (azért egy kicsit majd utólag is kell még), holnap lelépek a Guides on the road to social inclusion névre hallgató "továbbképzésre". Ez egy olyan program, ami miatt még pakolni is örömmel fogok, pedig egyébként úúútálnám nagyon. Mármint a pakolást. Szóval hurrá! :)

Találkozások nekem új emberekkel és kultúrákkal, nemzeti estek, csapatépítés, tapasztalati tanulás, kötélpálya,  sziklamászás, erőszakmentes kommunikáció, mediáció, projekt egy árvaházban - ennek nagyjából a felétől is teljesíteném a havi örömkönny kvótát. (Az árvaházas tevékenykedéstől egyedül is - egyszer majd írok a dologhoz fűződő személyes kötődésemről is.) És most ez fog történni -t fogjuk csinálni tíz napig... hmm... valószínűleg az év élménye lesz ez. Szakmailag feltétlenül.